Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1901

1. 1901. január 9. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 20 - 21 - 22 - 23 - 24

1901. január 9-iki közgyűlés. 24. szám. A fővárosi párt megalakulásáról minden hírlap megemlékezett. Ezen párt alakulásáról hozott hírlapi tudósítások annyival inkább fokozzák az érdelődést és keltették fel a figyelmet, mert — először — az ott megjelentek majdnem mind fővárosi bizottsági tagok voltak, a kik — másodszor — nyivános gyűlésen mondották el azokat az állításokat, a melyek közölve lettek s ennek folytán kettőzött mértékben hívják ki mindnyájunk figyelmét. Már most mi mondatott azon az ülésen? A „Magyarország" kezemben levő példánya, tehát egy mindenesetre komoly és tekintélyes napilap erről a következő tudósítást hozza: „Légrády Károly biz. tag ... a fővárosi tisztviselők a befolyásosabb bizottsági tagokkal összejátszanak, azokkal paktálnak". Előlegesen megjegyzem, hogy a legszerencsésebb megoldása volna a dolognak, hogy ha ezek a szavak tényleg el nem mondattak s a közleményben foglalt kijelentés igaz nem volna. De mikor komoly napilapban ily közlemény jelenik meg egy a fővárosi bizottsági tagok által látogatott gyűlésről, azt szó nélkül hagyni nem lehet. Már most, t. közgyűlés, sokféle lehet ezen kérdés szanálása! Nekünk fel kell tennünk egy komoly napilapról azt, hogy egy fővárosi magisztrátusról, a törvényhatóság bizottsági tagjairól nem hoz ilyen tudósítást, ha abból az esetből egy szó sem igaz. De mégis a hirt én ellenőriztem a többi lapokban és többek között a „Pesti Hirlap"-ban, a hol, ha nem is ezen szavakkal, de ezen szellemben van elmondva ezen eset. Miután a „Pesti Hirlap" és a „Magyarország" tudósításai rektifikálva nem lettek, jogosan és helyesen csak azt lehetett feltételeznem, hogy a tudósításokban foglaltak tényleg el is mondattak, annál is inkább, mert hiszen Légrády úr és a „Pesti Hirlap" között mégis csak van olyan viszony, a melynél fogva egyik a másikat olvassa. Ha azonban ezen dolgok tényleg el nem mondattak, akkor ezen közgyűlés termében kell módot adni arra, hogy e kérdés a közgyűlés színe előtt ép úgy, mint a nagy közönség előtt tisztába hozassék. Ha pedig a czikkben foglaltak tényleg mondattak volna, akkor azok ellen, a kik mondották, a törvény által adott orvoslások eszközei után kell nyúlnunk. És itt meg kell említenem, — dicséretére legyen mondva a tanácsnak, — hogy értesüléseim szerint a tiszti főügyész úr és a tanács tagjai e részben már értekeztek és megbeszélték a további teendőket. A magam részéről attól eltekintve, hogy itt a teremben fog-e egyáltalán s mily irányban nyilatkozat tétetni, magam részéről azt az interpellácziót intézem a polgármester úrhoz, hogy az emiitett hirlapi közleményekről van-e tudomása s ha igen, mely intézkedéseket szándékozik tenni, hogy a tanács és a közgyűlés tagjain elkövetett ezen sérelem orvosoltassék és a tett nyilatkozatok megtoroltassanak?" Légrády Károly bizottsági tag úr ezen interpelláczió alapján a következőleg nyilatkozik: „T. közgyűlés! Igazán köszönettel tartozom Polónyi bizottsági tag úrnak, hogy az interpellácziót megtette. Köszönettel azért, mert így alkalmam nyilik személyes kérdésben a közgyűlés előtt felszólalhatni s a mindenféle mende-mondákat kellő értékükre redukálni. Megjegyzem mindenekelőtt a bizottsági tag úrnak, „hogy a „Pesti Hirlap"-ra én semmiféle befolyást nem gyakoroltam, az illető tudósítóval a közlemény előtt nem beszéltem, őt semmiről nem értesítettem s csak mint minden olvasója az újságnak magam is másnap olvastam a közleményt, a mire a bizottsági tag úr czélzott. A „Magyarország" közléséről csak ma és épen csak a bizottsági tag úr szívessége folytán értesültem. A mi a .,Magyarország"-ban benne van, az sem tartalmára, sem alakjára nézve nem az, a mit én elmondottam. E részben hivatkozom azon bizottsági tag urakra, a kik ott az ülésen jelen voltak. Én, t. közgyűlés, az inkompatibilitás elvének intransigens