Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1894

9. 1894. április 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 382 - 383

17 kiadásokra« előirányzott átalányösszegből még rendelkezésre álló 10.961 frt terhére utalványoztassék. E határozat felsőbb jóváhagyás végett a nm. belügyminister úrhoz fölterjesztetni rendeltetik. !382. Tárgyaltatott a bizottmány ós tanács 10.797/1894—

VII. számú előterjesztése, özv. Zsingor Mihálynénak nyugdíjszerű ellátása ügyében. A közgyűlés a jogügyi bizottmány és a tanács egybehangzó előterjesztése alapján néh. Zsingor Mihály volt föv. polgári iskolai tanító özvegyének ellátását elhatározza s részére, elhalt férjének a székes fővárosnál eltöltött s 17 évet meghaladó szolgálati ideje, valamint a legutóbb élvezett 1400 frt évi rendszeres fizetése után a nyugdíj szabályzat 22. §-ának a) pontja értelmében évi 390 frt, azaz: Háromszázkilenczven forint özvegyi nyugdíjat szavaz meg. Miről a tanács az iratok kiadásával a további intézkedések megtétele végett értesíttetik. !383. Tárgyaltatott a tanács 7949/1894. eln. számú előterjesztése, a törvényhatóságnak Kossuth Lajos elhunyta alkalmából érzett fájdalmát s a főváros körül szerzett halhatatlan érdemeit megörökitő okirat tárgyában. A közgyűlés a tanács által előterjesztett okiratot egyhangúlag elfogadja s azt a következőkben jegyzőkönyvébe iktatja. Kossuth Lajos meghalt! A századdal dőlt le a század szellemóriása. Halála gyászba borította az egész országot s az ember millióinak szemében gyászköny ül. A nagy veszteség fájó érzete egyesíti a honfiakat s az ellentétek elnémulnak koporsójánál. A nemzet leborul fiának nagysága előtt s a kegyelet oltárt emel ravatalánál. S a kik ott keseregnek nemzeti büszkeségünk nagy halottja mellett, azok között óriási fájdalommal szivében áll Budapest székes főváros közönsége. Gyászba borítja a város ékességeit, feketébe öltözteti pompázó külsejét, a bánatos szem elől elrejti a fényt, tündöklő szépségeit ÓB sötétté teszi a falakat, miként szivében mély a fájdalom. Csak zokogás hallatszik a város falai között 8 mint a tenger csöndes moraja, oly ünnepélyesen hangzik fel a nép áhítatos imája. Kossuth Lajos meghalt! E három szó a magyar nemzet tenger bánata. E három szó a székes főváros közönségének sajgó fájdalma. Ez előtt 45 évvel a haza kétségbe esett s már reménytelen küzdelmei között Ő lépett ki a haza határán ezzel a nagy fájdalommal s hogy most visszatért a szabad hazába, nagyratörő lelkének borongó fájdalma reánk maradt. Messze útról tért meg a nagy vándor s a mig ide ért az imádott hazába, útját behintették dicsőségének babérjaival. Szive most itt van a haza szivében, pora a haza porában. Sírjánál szárnyat ölt az emlékezet 8 vissza visz abba, még a mesében ÍB tündéries korba, midőn bűbájos beszédének varázsától s ékesszólásának erejétől egyszerre törtek le a haladás béklyói s egyszerre tűntek el a szabad fejlődésnek korlátai, mint a hogy eltűnik a sötét éj egy sugarától a napnak. A XIX. század korszakalkotó s Magyarország újjászületésének küzdelmes éveiben emelkedik ki hatalmas alakja. Hazaszeretettől lángoló szavával s izzó lelke gyújtó erejével támadta meg Magyarország korhadt intézményeit, hogy azokat ledöntve, romjain rakja le egy uj ezredév szilárd alapjait. Az 1832-ik évi országgyűlésen kiadott x Országgyűlési tudósitásokkak veti meg alapját annak a csodás pályának, melynek útjain 6