Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1894

9. 1894. április 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 382 - 383

át hazánk újjászületett s átlépett a középkor avult intézményeinek szűk sikátorai közül a szabad fejlődésnek és haladásnak széles útjaira. Nevét az országgyűlési és törvényhatósági tudósítások szerte vitték a hazában s általuk friss fuvallatot bocsátott a szúnyadó nemzet alélt szellemerőire. 1840-ik évi deczember hó 29-én adta ki a »Pesti Hirlap«-ot. Kossuth e hírlappal a reformok előharczosa lön. E hirlap hasábjain hirdette ragyogó tollával a társadalmi, közgazdasági és az állami élet újjáalakítását. Magvas reform-czikkei a lángoló hazaszeretetnek egy-egy fohásza voltak. Kossuth lángelméjével felkutatta az eszmét, mely a haza üdvére van s aztán hirdette azt szóval, tollal, ékesszólással, mely elbűvölte a hallgatót s irataival, melyek az eszme rajongó harczosává tették az olvasót. S a törvénynyó vált eszme az ország széttagolt népeiből nemzetet teremtett s a magyar nemzetnek szabad hazát. A jobbágyságot szolgai sorsából felemelte s egyenlő polgárokat adott a hazának. Az adózás kiváltságait eltörölte s mindenkire közössé tette a közteherviselést. Erdélynek egyesítése által megerősítő a hazát. Eltörölte az ősiség középkori avult intézményét. A végrehajtó hatalom gyakorlására megteremtette a független magyar felelős ministeriumot. Megszüntette a rendi képviseletet s megalkotta a népképviseleti parlamentaris rendszert. Szabaddá tette a földet. Felszabadította a sajtót béklyói alól s az elzárt gondolatnak utat nyitott. Szabaddá tette a lelkiismeretet s megteremtette a vallás egyenlőséget. Ezeket az eszméket iktatta törvénybe az 1847/48-iki törvényhozás s Kossuth Lajos szelleme ezekben a törvényekben lesz maradandó mindörökre. S mikor e törvények veszélyben forogtak, mikor az államépület ez új alapjait megingatták, akkor Kossuth Lajos felemelte lángoló szavát 8 izzó lelke gyújtó sugaraival a haza védelmére fegyverbe állitotta az egész nemzetet. S abban, a mi ezután következett, abban nagyon sok dicsőség volt. Dicsősége Kossuthnak, dicsősége a magyarnak. Kossuth neve eszmónynyó lett: a haza szabadsága. Mikor p8dig véres harczok után megfogyva, de nem megtörve a legendák hőseként küzdő magyar nemzet verőfényes egét sötét felhők boriták be: akkor Kossuth Lajos elment a külföld művelt nemzetei közé és szóval, tollal, koronás uralkodók s a szabad polgárok százezrei előtt hirdette Magyarország létjogát. S a hol Kossuth Lajos ajkai szólottak, ott mindenütt rokonszenv ébredt a magyar iránt s az ismeretlen hazát milliók fogadták résztvevő szivökbe. Kossuth Lajos nagygyá s erőssé tette a hazát itthon s a művelt nemzetek sorába emelte fel a külföld előtt. Ez a Kossuth Lajos érdeme s hogy most a fájdalmon kivül nincsen egyéb érzése a magyarnak: ez a haza hálája. De Kossuth szivet is adott a hazának, mikor az országgyűlések helyét Pestre tette, mikor a független magyar felelős ministerium székhelyéül Pestet jelölte meg s mikor az eszmék, a nemzeti érzések és törekvések központjává ezt a mi fővárosunkat avatta fel. A székes főváros rohamos fejlődésének, magyarosodásának s szellemi erői gyarapodásának legerősebb rugói abból a hatalmas ós gyújtó erőből eredtek, a melynek legbőségesebb forrása Kossuth hazaszeretettől lángoló szivében s fenkölt magyar nemzeti gondolkozásában volt.