Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1892

15.1 1892. június 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 677

4 évenkini a fővárosi és rendőrségi szakközegek által gondosan megvizsgáltatnak és hogy a lóvasuttársaság igazgatósága a negyedévi vizsgálatok alkalmával szükségesnek jelzett javításokat mindig lehetőleg gyorsan eszközölteti is. Az interpellatióra adott választ ugy interpelláló Csikvári Jákó bizottsági tag ur, mint a közgyűlés tudomásul veszi. Miről Viola Imre tanácsnok ur jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő. !677. Gyárfás Sándor biz. tag ur felszólalván, utal arra, hogy bér már 24 éve annak, hogy az általános tankötelezettség elve hazánkban a törvényes sanctiót megnyerte és bár e törvényben a 6—12 éves gyermekeknek a népoktatási tanintézetekbe való szakadatlan járása, a 12 — 15 éves gyermekeknek pedig legalább az ismétlő iskolák látogatása kötelezőleg ki van mondva és e kötelezettség végrehajtási sanctióval is elláttatott: ezekkel szemben az általános és a fővárosi speciális statisztikai adatokra és a köztapasztalatra támaszkodva szomorúan kell coustatálni e helyen, hogy az emiitett törvény érvényének tartama alatt a főváros Ill-ik kerületében az elemi iskolák látogatására kötelezett gyermekeknek több mint 18 százaléka az iskola küszöbét át nem lépte soha és a tanköteles gyermekek önként iskolába lépett 82 százalékának is több mint egy harmada az, mely már az alsóbb osztályokból lassanként teljesen kimaradván, a népoktatás jótéteményeit csak igen hiányosan élvezte, nem is említve azt, hogy a III. kerület 12 —15 éves gyermekeinek alig V*-ét teszi ki azok száma, kik vagy a középtanodákba léptek, vagy pedig a helybeli polgári fiu- és leányiskolákat, avagy pedig mint iparostanonczok — az új ipartörvény életbelépte óta — az ipariskolákat látogatják, igy tehát ezeknek 3/4-e és leánygyermekeinknek mondhatni 90°/°-a e korban a kultúra jótéteményeit nemcsak nem élvezi, hanem ennek még csak a múltban érzett melegét is teljesen elfeledi és igy a fővárosnak ezekre forditott kulturáldozatai is elveszetteknek tekintendők. Ez a Ill-ik kerületi népoktatási ügy állapotának negatív képe, a melyből annak positiv képét megalkotni nem kerül semmi erőlködésbe s igy szóló annak csak foltjaira mutat rá, megjegyezvén, hogy ezek már nem mulasztási, hanem positiv intézkedési eredmények. Szóló kiemeli, hogy a III. kerület lakosságának több mint 80 százaléka nem magyar, hanem idegen ajkú s igy világos az, hogy az itt tanítással foglalkozó egyének a tannyelvet tekintve hazánkra nézve speciális kulturmissiót is teljesítenek és mert e kettős feladat sikeres megoldása csak már teljesen kipróbált mintaerők által, de ezek által is csak akkor foganatosítható, ha a növendékek a nyelvanyag átgyúrásának perczótől fogva egész a végkifejlés eléréséig egy és ugyanazon szakerő vezetése s behatása alatt állanak: azt kellene feltételezni, hogy a tanács ezen elveket érvényesiti a III. ker. tanügy vezetése és a tanítói állások betöltésénél. Mindez azonban nem ugy történik, mert a III. ker. tanitói állások betöltésénél évről-évre a legnagyobb hullámzásokat tapasztaljuk és ezenkívül az ide delegált tanítók nagy része kezdőkből és oly egyénekből áll, kiket büntetésből helyeztek ide, ugy, hogy a III. kerület a tanítók személyét illetőleg büntetési telepnek, köznyelven strafcoloniának neveztetik. Már pedig hogy ezen eljárás és intézkedések ama kettős feladat sikeres betöltésére nem alkalmas eszközök, ezt bebizonyítani nem szükséges. Nem tartozik szóló hivatásához azon okok kutatása, melyek miatt a népoktatási törvény végrehajtására hivatott hatóságaink annak teljes végrehajtását 24 éven át csaknem rendszeresen mellőzték, nem kutatja most azon okokat sem, melyek a tanácsot ez ideig a tanítók jelzett módoni elhelyezésénél vezérelték, de mert a III. kerület lakossága önhibáján kívül a végelszegényedésnek néz eléje s igy jövőre csak értelmi, szellemi és erkölcsi tőkéjére támasz-