Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1891

30. 1891. december 30. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1238

6 !1238. Dr. Havass Rezső bizottsági tag ur a következő interpullatiót terjeszti elő: Engedje meg a t. közgyűlés, hogy a mai felszólamlásomban egy igen szomorú kérdéssel, a fertőző betegségek állandó fellépésének s ezzel kapcsolatosan a gyermek halandóságnak kérdésével foglalkozzam. Járványos betegségek dühőngenek és pusztítanak a kontinensen, hazánkban és fájdalom, jelentékeny mérvben fővárosunkban is. Különösen nagymérveket ölt a gyermekhalandóság, a mely sötét pontja hazánk népesedési viszonyainak. A midőn a jelzett fontos kérdést interpellatióm tárgyává teszem, mindenekelőtt konstatálni kiváuom, hogy legkevésbé sem szándékom recriminatiókba bocsátkozni, de több polgártársam felszólítása folytán alkalmat óhajtok nyújtani a t. polgármester urnak, hogy a jelenlegi komoly egészségügyi helyzetben megnyugtató kijelentést tegyen. Jól tudom, hogy a fertőző betegségek állandó fellépésének megakadályozása tárgyában a tanács véleményes jelentésre szólította fel a tiszti főorvos urat, ki is ezen jelentésót a t. polgármester úrhoz folyó hó 7 én benyújtotta. E jelentésről, mely a »Fővárosi KÖzlöny« ez évi 99. számában megjelent, csak dicsérettel szólhatunk. Látszik, hogy a ki megírta, teljesen ismeri a helyzetet és teljes odaadással óhajtja azt javítani. Ezen jelentésben közegészségügyi viszonyaink javítására nézve több javaslat foglaltatik. Ezen javaslatok közül többnek keresztülvitele, mint az általános csatornázás keresztülvitele, a főváros minden kerületének állandóan szűrt vizzel való ellátása stb. sajnos bár, de egyszeriben meg nem történhetik. Van azonban a javaslatban két kérdés és pedig ismételten is, mint égető kérdés felemlítve, a melyeknek megoldásához haladéktalanul hozzá kellene fognunk. Ezek a fertőtlenítő intézet és a gyermek-kórházak felállításának kérdése. A gyermek-kórházat illetőleg felemlíti a főorvosi jelentés, hogy a Stefánia-kórház még a pesti oldalról sem képes a beteg gyermekeket befogadni és a ragályos betegségben szenvedő gyermekek elhelyezéséről gondoskodni. Van továbbá a jelentésnek egy pontja, a mely rámutat arra, hogy az omnibusok és lóvasúti kocsik jelentékeny közvetítői a fertőzésnek, különösen pedig azon lóvonatu kocsik, melyek az üllői-uton levő Stefánia gyermek-kórház felé közlekednek. Jól tudom, t. közgyűlés, hogy azon óriási forgalom mellett, mely a lóvasuton és az omnibusokon végbemegy, kikerülhetlen az, hogy fertőző betegségben szenvedő emberek a kocsikra fel ne szálljanak. De ha a helyzet teljesen nem is, legalább bizonyos mérvben javítható. Csak nem nézhetjük, ha tudjuk, hogy egy bizonyos vonalon és még hozzátehetem, a napnak egy bizonyos szakában, vagyis a rendelő óra alatt tömegesen szállíttatnak ragályos betegségben szenvedő gyermekek a lóvasuton. Szerény nézetem szerint a bajon jelentékenyen lehetne segiteni az által, ha az elöljáróságok utján szegényebb sorsú polgártársaink szigorúan utasíttatnak, hogy ha gyermekük megbetegszik, azt a kerületi orvosnak jelentsék be. Utóbbi, ha nem ragályos a baj, megengedi, hogy a beteg gyermek szülői által száll ittassék a kórházba, de ha ragályos, akkor betegszállító kocsin kell ennek megtörténnie. Lehet ennél megfelelőbb módot is kigondolni, de valamit tenni kell. Van még egy közegészségügyi tekintetben fontos körülmény, a mely nem fordul elő ugyan a főorvos jelentésében, de a melyre én fel akarom hivni a t. közgyűlés figyelmét. Ugyanis a közvágóhidra rendesen csak kicsiny lóvasúti kocsik járnak, a melyek különösen a hetivásárok napjain oly zsúfoltak, hogy az ember majdnem megfullad bennök. Hozzájárul ehhez, hogy az utasok között számos szennyes ruhában levő egyén van, hajcsárok, mészáros legények stb., a kiknek ruhája tele van állati szőrökkel, vérfoltokkal. Egy ily kocsi azután a