Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1891
2. 1891. január 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 91
4 Bejelenti, hogy az elnökök, alelnökök, kerületi vezetők és biztos urak, kik ezen terhes munkálatnál közreműködtek, kötelességüknek, a mennyire csak lehetett, lelkiismeretesen megfeleltek, kiket annak idején, ha részletes jelentését terjesztendi elő, meg is fog nevezni. Végül felemlíti, hogy az eredmény az országos statlstikai hivatal utján egyidejűleg a kereskedelmi minister ur ő Nagymóltóságához is felterjesztetett. A polgármester urnák ezen jelentése éljenzés közt örvendetes tudomásul vétetik. Miről a polgármester ur az iratok kapcsán, jegyzőkönyvi értesíttetik. !91. Dr. Csiky Kálmán bizottsági tag ur felszólalván, előadja: Általános az aggodalom a főváros polgársága körében a rendkívüli időjárási viszonyok miatt, melyek néhány hét óta nálunk és egész Európában uralkodnak. Óriási mennyiségű hó, naponkint új meg új rétegekkel szaporodva, borítja nemcsak hazánk területén, hanem azonkívül is azon vidékek hegyeit és völgyeit, melyekről az olvadás a Duna medenczéjébe fogja zúdítani a vizeket. Ehhez járul, hogy a Duna felülete, forrásától torkolatáig erős jégburokkal van födve s bizonyos, hogy hosszabb ideig tartó lágy időjárásra lesz szükség, hogy a szilárd és roppant tömegű jég meginduljon és a maga utján eltakarodjék. Hogy ily körülmények közt a Duna vízállásának nagymérvű emelkedésére van kilátásunk, az körülbelül kétségtelenül előrelátható. De ha a hóolvadási és jégzajlási viszonyok kedvezőtlenek lesznek, ha a Budapesttől felfelé eső Dunavonal folyamvidékein az enyhébb idő beálltával az olvadás gyorsan következik be és tartósan halad, mielőtt az alsóbb folyamszakaszokon a jég eltisztulna, vagy ha alant a rohamos zajlás jégtorlódásokat idézne elő, akkor el lehetünk rá készülve, hogy az egész Duna mentén, de főleg a fővárosban oly védelmi harczot kell majd viselnünk a vizelem ostroma ellen, a milyenre példát itt az utóbbi évtizedek nem szolgáltattak. Szükséges ennélfogva, hogy már most idejekorán foglalkoztassa e tárgy a főváros törvényhatóságának közgyűlését; de foglalkoztassa főleg az arra hivatott hatóságok éber figyelmét és gondoskodását. Az utolsó nagy árviz alkalmával 1876-ban, tehát a fővárosi mederszabályozások után, az első áradás elöntötte a város belső területeinek is tetemes részét és csak egy hajszálon múlt, hogy rémséges szerencsétlenségnek nem lett okozójává. Akkor és azóta a közvélemény, megengedem, hogy a laikusok véleménye, habár a szakkörök kebelében is hangzottak, egymással ellentétes fölfogások, mondom, a közvélemény a főváros viziveszólyének közvetlen okát a soroksári Dunaág elzárásában kereste. Utaltak arra, hogy a Budapestre legválságosabb duzzadást a promontori Duna. ágban keletkezett jégtorlódás idézte elő. Utaltak arra, hogy a lefolyásában akadályozott víztömeg a Csepelszigeten volt kénytelen utat törni magának a másik Dunaág felé, mintegy kijelölve a természetes pályát, melyet előtte az emberi kezek mesterségesen elzártak. Utaltak azon körülményre, a mi legalább a nem szakértő ember előtt eléggé természetesnek is látszik, hogy az alsóbb Duna-meder vizbefogadási képessége a soroksári ág elzárásával tetemes mértékben csökkent. Távol van tőlem, t. közgyűlés, az a szándék, hogy a közvélemény e felfogásának igazságát a szakemberek tudományos alapra épített és bizonyára tapasztalatokkal is támogatott nézetével szemben vitatni akarnám. Csupán konstatálni óhajtottam e felfogást, mint az 1876-hoz hasonló, vagy netalán annál is nagyobb árvízveszély eshetőségével szemben az aggodalmaknak most is fennálló és egyik bőforrását. Mindezeknél fogva azon tisztelt bizottsági tagtársaim nevében és megbízásából, a kik velem együtt a főváros egyik kerületét e közgyűlésen képviselik, de természetesen nem kerületeink különleges, hanem az egész főváros egyenes érdeke szempontjából bátor vagyok a tisztelt polgármester úrhoz a következő kérdéseket intézni:
