Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1890

4. 1890. február 20. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 151 - 152

én egy felette szomorú elnöki kötelességet teljesítek, midőn áthatva a hazafiúi fájdalom legőszintébb és legbensőbb érzetétől, vérző szivvel azon — különben tudvalevő, valóban megrendítő gyászesetet hozom a t. közgyűlés tudomására, hogy gróf Andrássy Gyula, közéletünk egyik legkiválóbb bajnoka és legrokonszenvesebb alakja, a magyar haza egyik legjelesebb, a nemzet köztisztelete által környezett nagy fia és a fővárosnak egyik legkitűnőbb polgára folyó hó 18-án lehelte ki nemes, nagy lelkét. A részvét, melyet e rendkívüli, e gondviselésszerű nagy férfiú halála előidézett, általános és nemcsak a magyar haza határain belül minden körökben, hanem a monarchia másik részében is, sőt külföldön is, az egész művelt Európában mindenfelé egyiránt nyilvánul. Andrássy Gyula gróf halála nagy s igen nehezen pótolható veszteség a Trónra és a hazára, mert a boldogult azon férfiak sorába tartozott, minőt századok ritkán nevelnek; — egyike volt azon kitűnő férfiaknak, kire a Trón és a nemzet egész bizalommal és büszkeséggel tekintett; — ós méltán, mert újabb korunk történetében kevés alak van, kit a köztisztelet és a nyilvános tekintély annyira körül vett volna, mint körülvette őt. Sokkal ismeretesebb volt hazánk e nagy fiának egyénisége az egész ország előtt, sokkal ismeretesebbek tevékenysége, nemes, lovagias jelleme, hazafias buzgalma és a közügyek terén, valamint különösen a Trón és a nemzet közötti bizalom helyreállítása érdekében szerzett hervadhatjin nagy érdemei, mintsem hogy azoknak részletezésére ez alkalommal szükség lenne. A boldogultnak egész élete, nagy szelleme és tevékenysége a Trón ós haza jólétének, de különösen még Budapest főváros felvirágoztatásának, szépítésének és világvárossá leendő emelésének voltak szentelve; a miért a főváros a boldogult emléke iránt örök hálával tartozik; szóval egyike volt azon ritka, azon nagy férfiaknak, kik minden irányban hazafias tevékenység, alkotmányos szabadságórti szilárd s férfias küzdelem, valamint szellemi nagyság, lovagiasság s legnemesebb jellem által az egész nemzetnek, sőt az egész monarchia népeinek és a külföldnek is osztatlan tiszteletét ós becsülését vívták ki maguknak. Legyen áldott e kitűnő, nagy hazafi emléke, kit a nyilvános élet, a közügyek terén nehezen, igen nehezen fog nélkülözni a nemzet. E perczben, midőn a nemzet nagy halottja a gyászravatalon fekszik, legszentebb kötelességünk a főváros törvényhatóságához móltólag hozzájárulni azon végtisztesség emeléséhez, melylyel a nemzet nagy fiának és a főváros egyik legkitűnőbb polgárának tartozunk. E kötelességérzet indított engemet arra, hogy midőn a megrendítő gyászeset bekövetkezett, a t. törvényhatósági bizottságot ezen mai rendkívüli közgyűlésre összehívjam oly czélból különösen, hogy a gyászesemóuy folytán azon módozatok iránt, melyek szerint a főváros a gyászszertartásban részt venni óhajt, valamint a tanácsnak ez ügybeni előterjesztései felett határozni méltóztassék. Én egyébiránt azt hiszem, hogy csak a főváros közönségének hazafias fájdalomérzetét tolmácsolom és a t. közgyűlés egyetértő nézetével találkozom, midőn részemről előzetesen indítványozni bátorkodom : 1. hogy boldogalt gróf Andrássy Gyula a főváros egyik regenerátora iránti köztiszteletnek és a hazát, a nemzetet ós a fővárost ért nagy veszteség feletti fájdalmunknak a mai közgyűlési jegyzőkönyvben kifejezést adni ós az elhunyt nagy polgár emlékét megörökíteni méltóztassék ; 2. hogy az elhunyt nagy hazafi gyászba borult özvegyéhez, illetőleg családjához egy

t a főváros őszinte fájdalmát méltóan tolmácsoló részvétiratot, a mai közgyűlésből intézni méltóztassék; 3. indítványozom, hogy a boldogult hűlt tetemeinek holnap délután 3 órakor, az akadémia palotájában leendő ünnepélyes beszentelósénél és gyászmenetnél a törvényhatósági bizottság és a főváros tanácsa testületileg jelenjék meg.