Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1890

4. 1890. február 20. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 151 - 152

3 Kérem a t. közgyűlést, miszerint ezen előterjesztett inditványaimat elfogadni és az ez alkalomból legott előterjesztendő tanácsi javaslatok felett szintén határozni méltóztassék. Ezután Márkus József főjegyző felolvassa a tanács következő előterjesztését: Tisztelt közgyűlés ! Lelkünkben mélyen megrendülve, szivünkben égő fájdalommal vettük a lesújtó hirt, hogy gróf Andrássy Gyula e hó 8-án meghalt. Hosszú, kínos szenvedések után bevégezte földi pályafutását, a mely reá nézve annyi nehéz küzdelemmel volt telve, de a mely hirt és dicsőséget árasztott e nemzetre. Nagy lelke elszállt, nemes szive nem dobog többé, s a ravatalt, a melyen kihűlt teteme pihen, egy egész nemzet fájó keserve veszi körül. Mindnyájunk tisztelete, szeretete ós becsülése környezte őt egész életében, de hogy elköltözött, csak most érezzük igazán: mit birtunk ő benne életében, mit vesztettünk halálával! A kiegyezés nagy munkája, a melyben a haza bölcse mellett legkiválóbb része volt; a Magyarország állami önállóságának, a nemzet szellemi és anyagi fejlődésének biztosítására szolgáló intézmények megalkotása; majd később a monarchia tekintélyének ós hatalmi súlyának visszaállítása és megszilárdítása biztosítják számára nemcsak kortársainak, hanem a késő nemzedékeknek kegyeletes megemlékezését és háláját is. De a főváros közönsége kétszeresen érzi a veszteség súlyát, mert nemcsak az ország legkiválóbb államfórfiát, hanem egyúttal az egyesült főváros megalkotóját gyászolja benne, a ki bölcs előrelátásával szilárd alapjait veté meg a főváros jövendő nagyságának. A gyászhír vétele után polgármester ur a főváros épületein a gyászlobogó kitűzését rögtön elrendelte, valamint távirati úton azonnal felkérte Fiume város polgármesterét, hogy elhunyt nagy hazánkfia ravatalára a főváros közönsége nevében díszes koszorút helyezni szíveskedjék. De ez intézkedésekkel csak igen csekély része van leróva az iránta tartozó kegyelet és hála adójának. Méltó, hogy annak a férfiúnak a földi maradványai, a ki a fővárost az új életre kelt nemzet kulturális és közgazdasági törekvéseinek hatalmas központjává tette, a ki a fővárost lángelméje teremtő erejével a világvárosok sorába emelte, a főváros kegyelete vegye őrizetébe. Méltó, hogy gróf Andrássy Gyulának hamvai itt, a fővárosban, az ő eredményekben gazdag működésének és maradandó alkotásainak színhelyén pihenjenek e czélra építendő díszes mauzóleumban, a mely évszázadokon át fennen hirdesse a trón, a haza és a főváros körül szerzett halhatatlan érdemeit s a főváros közönségének iránta táplált kegyeletes és hálás érzelmeit! Indítványozzuk ennélfogva: 1. méltóztassék elhatározni, hogy a főváros törvényhatósága részéről a gyászoló család beleegyezése kikéressék arra, hogy gróf Andrássy Gyula hamvai a fővárosban helyeztessenek örök nyugalomra; 2. méltóztassék elhatározni, hogy a mennyiben a gyászoló család beleegyezését megnyerni sikerül, a főváros törvényhatósága gondoskodni fog arról, hogy elhunyt nagy hazánkfia hamvainak elhelyezésére a kerepesi-úti temetőben az ő nagy nevéhez méltó mauzóleum emeltessék ; 3. méltóztassék elhatározni, hogy addig is, míg e mauzóleum felépülhet, elhunyt jelesünk hamvai ideiglenesen a Deák-mauzoleumban helyeztessenek el; végre 4. méltóztassék határozatilag kijelenteni, hogy a mennyiben a kormány által a gróf Andrássy Gyulának állítandó emlékről a képviselőházhoz beterjesztett törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a főváros törvényhatósága az emlék elhelyezésére szükséges területet teljes készséggel átengedi. i*