Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1888

17.1 1888. szeptember 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 737

8 2. a dolog csakugyan a magyar alkotmány és törvényeink szellemében nyert-e elintézést? 3. hogy biztosítva van-e közegeinknek a jövőre nézve az, hogy ha akár a térparancsnoksággal, akár más katonai hatósággal érintkeznek, a magyar nyelvvel való érintkezés lehetővé lesz téve ? Gerlóczy Károly helyettes polgármester ur az interpellátióra azonnal válaszolván, mindenek előtt örömmel constatálja, hogy azon viszony, mely a hadsereg képviselői és a főváros hatósága között évtizedek óta fennáll, a lehető legcorrectebb. Ezen jó viszony fentartása az által volt lehetséges, hogy mindkét fél kölcsönösen respectálta azon érdekeket, melyekkel egymás iránt tartoztak. Sohasem fordult elő egyetlen egy eset sem, hogy a katonai hatóság részéről a magyar nyelv felsőbbsége kétségbe vonatott vagy ellene valami megjegyzés tétetett volna. Konstatálja, hogy az ország különböző részeiből, de különösen a 32-ik gyalogezred parancsnoksága részéről számtalan magyar átirat érkezik. A mi magát a felvetett kérdést illeti, erre nézve előadja, hogy a dolog ugy áll, a mint azt az interpelláló biz. tag ur mondotta; hogy pedig kérdéseire megfelelhessen, ismerteti azon szokást, mely a hivatalos érintkezések folytán a főváros ós a katonai hatóság között kifejlődött. Vannak bizonyos ügyek, úgymond, melyek vegyes bizottságilag tárgyaltatnak, mely vegyes bizottságnak jegyzőkönyvei mindenkor magyar nyelven szerkesztetnek. Minthogy azonban a katonaság kebelében vannak olyan tagok, kik magyarul nem tudnak, keresni kellett oly expedienst, mely egyrészt fentartja a magyar nyelv hivatalosságát és felsőbbségét, másrészt lehetővé teszi a kölcsönös érintkezést. Ugy lett tehát megoldva a dolog, hogy a magyar nyelven szerkesztett jegyzőkönyv mellé német forditás csatoltatott mindannyiszor, valahányszor a bizottságnak oly katonai tagjai voltak, kik nem tudtak magyarul, de a jegyzőkönyvben mindig határozottan meg lett jegyezve, hogy bármiféle kérdés merüljön fel, arra nézve mindig a magyar szövegű jegyzőkönyv a hiteles és irányadó, mit a katonaság mindig el is ismert. A szóba hozott speciális esetben nem az történt, hogy az illető térparancsnokság a jegyzőkönyv aláírását egyszerűen megtagadta, hanem egy igen illedelmes hangú átiratban azt kérte, hogy egy német forditás küldessék el, minthogy a katonai bizottság több tagja nem jártas a magyar nyelvben. Megjegyzi továbbá, hogy a fent ismertetett eljárás, mely eddig kifejlődött s mely minden tekintetben czélszerűnek, jónak, alaposnak mutatkozott, egyáltalában nem eshetik olyan birálat alá, mely akár közjogi, akár más szempontokból aggodalmat keltene. Az interpellátió 3. pontjára azt válaszolja, hogy az eddigi barátságos jó viszony fentartása czéljából az eddigi, czélszerűnek bizonyult eljárás marad továbbra is gyakorlatban. Interpelláló az adott válaszban megnyugszik, bár nem helyesli azon tényeket, melyeket hallott. A közgyűlés a választ tudomásul veszi. Miről polgármester ur jegyzőkönyvi kivonaton értesitendő. !737. Császár Jenő bizottsági tag ur felemlíti, hogy a Hangi-féle kioszk bérlője a kávéházat hamarabb be akarja szüntetni, mintsem a bérlet lejár. Előtte fekszik egy hirdetés, melyben Hangi a kávéházi berendezést eladásra hirdeti és azt mondja, hogy ezek már október hó lO-én átvehetők. Ezen eljárásban sérelem foglaltatik: 1. a főváros iránt, mert a vendégek nagy része nem járhatván tovább oda, más kávéházakat fog felkeresni, mi által a kioszk értéke csökken; 2. sérelmes a közönségre nézve, mely ezen kedvencz helyétől megfosztatik. Mindezeknél fogva a következő interpellátiót terjeszti elő: 1. Van-e tudomása a polgármester urnák, hogy a vigadó kávéház és kioszk bérlője ezen helyiségeket a bérlet lejárta előtt becsukni szándékozik ? 2. Nem hajlandó-e megtudni, hogy Hangi e szándékát csakugyan végre akarja-e