Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1876
3. 1876. január 29-én tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 48. Jegyzőkönyvhitelesítés - 49. A főpolgármester gyászbeszéde Deák Ferenc elhunyta alkalmából, és indítványa emlékének jegyzőkönyvi megörökítése és bizottság felállitása tb. a gyászszertartásban való fővárosi részvétel intézésére
16 47. Deák Ferenc arcképének bemutatása és elhelyezése [21.] [Előterjesztés] Tárgyaltatott a tanács 1876. évi 1463 sz. előterjesztése Deák Ferenc arcképének bemutatása és elhelyezése iránt. [Határozat] A közgyűlés, tekintettel Deák Ferenc, nagy hazánkfiának ez idő szerinti súlyos betegségére, az arckép leleplezése iránti intézkedést egyelőre függőben tartatni határozza. 3.1876. január 29-én tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve 48. Jegyzőkönyvhitelesítés [25/a.] [Előterjesztés] Ráth Károly főpolgármester úr d. u. 4 órakor a mai napra egybehívott rendkívüli közgyűlést megnyitván, a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére elnöklete mellett [Határozat] Gerlóczy Károly alpolgármestert, Havas Ignác, Görgey János, Forgó István, Ballagi Mór , Szupper László, Morlin Imre, Scheich Károly, Neuwelt Ármin, Haris Sándor, Takácsy Miklós bizottsági tag urakat nevezi ki. 49. A főpolgármester gyászbeszéde Deák Ferenc elhunyta alkalmából, és indítványa emlékének jegyzőkönyvi megörökítése és bizottság felállítása tb. a gyászszertartásban való fővárosi részvétel intézésére [25/a.] [Előterjesztés] Elnöklő Ráth Károly főpolgármester úr az ünnepélyes csend közepette a következő beszédet monda: Mélyen tisztelt közgyűlés! Elnöki tisztem legszomorúbb kötelességét teljesítem ma, midőn fájdalomtól megtört kebellel azon megrendítő gyászhírt hozom a mélyen tisztelt közgyűlés tudomására, hogy hazánk legnagyobb fia, hazánk bölcse és büszkesége, ki előtt hálával és tisztelettel önként leborult az egész nemzet: Deák Ferenc, a főváros belvárosi kerületének országos képviselője és a fővárosi bizottság tagja éjjeli Vz 11 órakor lehelte ki nagy lelkét! A veszteséget, melyet e gondviselésszerű nagy férfiúnak halála által a trón, a haza és nemzet szenvedett, valamint megmérni, úgy méltólag tolmácsolni én képes nem vagyok. E szellemóriás nagysága előtt, e ritka jellem, s az állambölcsesség eme páratlan példánya előtt parányiságom érzetében eltörpül minden szavam, de az igazságnak és valóságnak hódolok, midőn kijelentem, hogy felejthetlen nagy hazánkfia azon férfiak sorába tartozott, minőt századok ritkán szülnek, ki egész életét, nagy szellemét, tevékenységét, mindenét a trón, a haza, a nemzet jólétének szentelte! Sokkal magasztosabban is állott ő a nemzet tiszteletében, a trón becsülésében, sokkal nagyobbak hazafiúi érdemei és erényei, semhogy mindezeknek kifejezésére kellő szavakat találni lehetne. Ama kincs becsét, melyet benne bírtunk, csak csodálni és a veszteség és fájdalom súlyát, melyet halála által most viselünk, egész nagyságában csak érezni lehet, s e fájdalom kínos érzete azon megrendítő valóságot sejteti velünk, hogy elvesztettük azt, ki vígaszunk, reményünk volt a nemzeti gyász idejében, vezérünk a létünkérti nehéz küzdelemben és kinek magasztos példáján a hazát igazán, önzetlenül szeretni tanuljuk. E percben, midőn a nemzet nagy halottja a gyászravatalon fekszik, legközelebbi és legszentebb kötelességünk: a főváros törvényhatóságához méltólag hozzájárulni azon végtisztesség emeléséhez, mellyel a nemzet nagy fiának és a főváros legkitűnőbb polgárának tartozunk.
