Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1875

7. 1875 március 24-én tartott rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 236. A Lipót utcai új városház építési történetének emlékirata

106 A kiküldött bizottság első teendője volt a helyiségszükségletet megállapítani, mind ezek megtörténte után meggyőződött arról, hogy a sörházkaszárnyai telek rendes törvényház felépítésére elégtelen, minélfogva azonnal érintkezésbe tette magáét a jobbfelőli 229/26. számú Sponner-féle ház tulajdonosaival, - kik hajlandóknak nyilatkoztak – előrebocsátott alkudozások után a házat 20.000 forintért átengedni, oly feltétellel, hogy a vételárt egyelőre 6 % kamat mellett a városnál hagyják: minélfogva a bizottmány már 1868. január 24-én kelt jelentésében javaslatba hozta a 140 öl területű háznak megvételét – mi által a törvényház építésére szolgálandó telek 723 ölnyi leendett, továbbá tekintettel azon körülményre, hogy az ily épület célszerű felállításához, különösen pedig a börtönhelyiségek építéséhez különös építészi szakképzettség és tapasztalat szükségeltetik, a szomszédos ház megvétele iránti javaslatának elfogadása esetére azt is javaslatba hozta, hogy az építési tervek és költségvetés beadására 1868. martius 20-ig terjedő pályázat nyittassék oly hozzáadással, hogy a legjobbnak találandó első terv 600 forinttal, a második legjobb pedig 300 forinttal fog díjaztatni. A teljes tanács tekintetbe véve egy részt azt, hogy a Lipót utcai úgynevezett sörházlaktanyai telek bővítésére megvenni ajánlott telken kívül evvel határos más szomszéd telek nem nyerhető, de ha a város a törvényház emelésére a Belvárosban máshol egy, a célnak megfelelő, elég nagy telket megszerezni kívánna és ez esetre a sörházlaktanyai telket eladná, bizonyosan sokkal nagyobb összeget kellene erre ráfizetni, mint amennyibe a szomszéd ház kerül; a javaslatot egész terjedelmében pártolólag terjeszté elő a közgyűlésnek, mely azt 1868. évi január 29-én 3557. sz. a. kelt határozatával el is fogadta. Horváth Boldizsár igazságügyi m. kir. miniszter értesülvén e határozatról – 1868. évi február 7-én 261. eln. sz. a. kelt rendeletében tudomására hozá Pest város közönségének, hogy a hazai jogrendszer átalakítása és az első bíróságok új rendezése munkába vétetett, nehogy ezt figyelmen kívül hagyva, a város kebelében oly bírósági épület jöjjön létre, mely a törvényhozás változó igényeinek nem felel meg, felhívta a város közönségét, hogy az építkezés terveit foganatosítás előtt betekintés és észrevételeinek megtehetése végett vele közölje; de e mellett azon nyilatkozatot tette, hogy célszerűbb lenne a tervezett építkezést a jogreformok behozataláig elhalasztva, a törvényszéknek ideiglenes áthelyezéséről magánhelyiség felfogadása által gondoskodni, mely esetben a város ebből felmerülő költségeinek az állam általi megtérítését kilátásba helyezte. A közgyűlés erre 1868. február 26-án tartott ülésében 6870. sz. a. kelt határozatában az építkezést az igazságszolgáltatás rendezése ügyében kilátásba helyezett törvényhozási intézkedések megtörténtéig, elhalasztani határozta, utasítván az ez ügyben eddig eljárt bizottmányt a törvényszék ideiglenes áthelyezése iránti intézkedésre s egyúttal elrendelé a törvényház tervei iránt kiírt pályázat visszavonását. A kiküldött bizottmány 1868. évi mártius 18-án kelt jelentésében azon nézetet nyilvánítá, hogy a fenyítő törvényszék a sörházkaszárnya és a szomszédos újon vett Sponner-féle épületekben ideiglenesen csekélyebbszerű átalakítások mellett elhelyezhető; a polgári törvényszék elhelyezésére azonban, miután az uralgott lakínség mellett egy magánbérháznak nehány évre fölvétele alig sikerült volna, célszerűen csak a régi Német Színház épületét vélte használhatni, melynek azonban e célra való átalakítása 30.000 forintba került volna. Tekintettel a fennforgott körülményekre, s különösen arra, hogy a régi német színházi épületnek a bizottmány által ajánlott átalakítása oly tetemes összeget igényelt, melynek egy úgy szólván romban állott s inkább lebontásra hivatott épületbe fektetése nem csak hogy nem volt indokolható, sőt ez csak újabb akadályul szolgált volna arra, hogy a régi német színházi, a szépítészeti igényekkel homlok egyenest ellenkező épületnek felette kívánatos