Gépészmérnöki Kar jegyzőkönyvei, 1957-1959

1958. május 27. (252-272)

Borbély prof. «unke /mely utóbbit xaűegyetemen esetleg másként is ne▼eshetnek. Viszont több év tapasztalata /amely lehet, hogy csak matematikai vonalon érvényes/ az, hogy a hallgatóság mindent ignorél, ami fakultatív, s csak azt teljesíti, ha teljesiti, ami feltétlen kötelező. FéBákat sorol fel, hogy sem a fakultativ órákat, sem a szakkört nem igen látogatják a hallgatók. Felveti a kérdést,hogy vájjon hol a hiba, mert a mostani elsőéves hallgatók potenciális képességei nem rosszak és a Kar, illetve bizottság célkitűzései sem azok. Viszont ügy látja, nagyjából hiányzik a hallgatóknál az egészséges verseny-szellemi a munkába, mint értékmérőbe vetett bizalom s a tudás megszerzésére irányuló elvi igény, mélyek együttesen egyik feltételét teszik ki ennek, amit egyetemi légkörnek nevezünk. Nem elég tehát csupán karilag elhatározni, hogy a fakultativ előadásokat a képzés egyik lényeges alappillérévé k 11 tenni, ha ezzel az elhatározással együtt nem sikerül valóban egyetemi légkört Is teremteni* - De mindezek szerinte talán csak tünetek.

Az okok esetleg mélyebben vannak. így pl. minden esetre az I.kérdés mindkét részét igenlően válaszolná meg: az a matematika, amit ma leadunk az üzemi, átlagos /fenn«; tartó/ gépészmérnöknek sok Is nem is az, ami neki eiaß- v rendűén kell* - viszont a tervező, fejlesztő gépészmérnököknek titl kevés és nem is elé* gé korszerű. Ez a kettősség alapvetően igen nehéz programkérdés, összefügg a szakosítás kérdésével, melynél az alaptárgyak /pl.ma- tea tika/ szeko*it$se, korszerűsítése stb. nem haladt párhuzamosén a többi tárgy szakosításával, tehát egyben fejlesztésével is. Yiszont épp ez a fejlesztés idővel szerinte aktuálisan megoldandó feladat a matematikánál is, mely nehéz didaktikai és súlyos kihatású kiképzésben elvi problémák tervszerű és józan megoldását feltételezi, amelyekkel folyamatosan kellene foglalkozni.

• - .. - ' ; " Vörös prof. iá legnagyobb elismeréssel állapítja JOíg, hogy a Mód- szertani Bizottság igen szép és nagy munkát végzett,

mikor javaslatát összeállította és a jövő tennivalóira felhívta az oktatók figyelmét, i maga részéről megállapít ja, hogy a 10-20 órás mamuttárgyak azért vannak, mert annak idején á sok vizsgát felszámolták és összevonták • kis tárgyakat /loflá kis tárgyat is/. A nagy óraszámoktól nem kell megijedni, mprt ezek mi ne lg e gyekor lato >; órákkal együtt értendők, ügy veszi észre, hogy a javaslatban eze-