M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Szakosztály jegyzőkönyvei, 1911-1916
1913. május 27. (158-170)
A hajószakosztályokban az első és részben a második évfolyam általános elméleti tárgyai az általános gépészeti szakosztállyal közösek; a szaktárgyak ellenben a hajómérnökök számára külön adatnak elő. Az ilyen kiképzésben részesült mérnökök kizárólag hajótechnikai gyakorlati működésre szorulnak, mert kiképzésük az általános gépészet tárgya körében fogyatékos. Hazai viszonyainknak e túlságosan tág és mégis speczializált német rendszer nem felel meg, mert, eltekintve attól, hogy ilyen, az általános gépészettől teljesen szétválasztott szakosztályokra sem helyiségekkel, sem tanszemélyzettel nem rendelkezhetünk, nekünk nem is szabad annyira egyoldalúan képzett mérnököket nevelnünk, kik azután az általános gépészeti gyakorlatból többé-kevésbbé ki volnának zárva és csak egyetlenegy különleges szaknak, a hajóépítésnek nálunk még szűk terére szorulnának. Műegyetemünkön most és valószínűleg még a távol jövőben is, gépészmérnökeinket az általános gépészetre kell kiképeznünk és ezzel álláshoz jutásukat meg- könnyítenünk; a specziális szakokat ellenben, mint a milyenek például a vasúti jármüvek, elektrotechnika, szövés-fonás, malomipar, stb., bár ezekre egyes külföldi műegyetemeken külön szakosztályok vannak felállítva, mi csak az általános gépészetbe beolvasztva, mint annak kiegészítő részeit adhatjuk elő. Éppen ez áll a hajóépítészetre nézve is, a mely szintén csak kiegészítő része lehet gépészmérnökeink tárgykörének. Úgy látszik, ezt az elvet követték a bécsi műegyetemen is, a mikor az úgynevezett hajóépítészeti és hajógépészeti alszakosztályt a folyó tanévben megnyitották. Tanterve az első évfolyamban teljesen összevág az általános gépészeti szakosztály tantervével, a második évfolyam pedig csak abban különbözik utóbbitól, hogy a téli félévben a gőzkazánok, gőzgépi berendezések és tartányokról szóló előadások, a nyári félévben pedig az ezen tárgyakhoz tartozó szerkesztési gyakorlatok a hajószakosztály hallgatóira nem kötelezők, illetőleg egészen elmaradnak. Hajóépítészeti előadások a 3-ik évfolyamban heti 6 és a 4-ik évfolyamban heti 3 órában tartatnak; ezekhez a szerkesztési gyakorlatok két félévben 6 és egy félévben heti 9 órát tesznek ki. A heti 9 óra előadást egy tanár látja el, aki egyúttal a szerkesztési gyakorlatokat is vezeti. (H. Wagner főmérnök.) Egy tanárnak olyan sokoldalúságát, hogy a különböző és egymástól távol álló szaktárgyak összességét egyenlő sikerrel taníthatná, alig tudjuk elképzelni. Az új tananyagnak ugyanis kisebb-nagyobb részletességgel ki kellene terjeszkednie legalább is a következő szakokra: hajóelmélet, hajógrafostatika, kereskedelmi és csatahajók szerkezettana, kikötő-berendezések és üzemek, hajógépelemek, hajókazánok, gőzgépek és ezek felszerelései, segédgépi berendezések, hajógázmotorok, vízalatti járómüvek, hajócsavarok elmélete, hajók szellőztető- és fűtőberendezése. A felsorolt anyag két főcsoportba foglalható össze: hajóépítés és hajó- gépészet. Mivel pedig a gyakorlatban álló hajómérnökök vagy az egyik, vagy a másik csoportot művelik és eképpen a tanártól megkívánt gyakorlati előképzés is e két, egymástól lényegesen eltérő irányban ágazik el, meggyőződésünk az, hogy a teljes sikerrel való tanításhoz legalább két tanerőre volna szükségünk; egy hajóépítő és egy hajógépészeti tanárra, annál is inkább, mert már az előadások szükséges óraszáma és a szerkesztési gyakorlatok vezetése két embernek teljes munkabírását venné igénybe. Ezen véleményünk kifejezése mellett azonban tartozunk az ügynek azzal a kijelentéssel, hogy a mennyiben a pénzügyi helyzet nem engedné meg két tanszéknek a felállítását, a műegyetem egyelőre egy tanszéknek, és pedig \
