Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1986-1987
1986. november 24., 3. rektori tanácsülés
2 A Bizottság úgy véli, hogy bizonyos technikai szempontokból -- az előterjesztéstől eltérően -- mégis szükséges a bér- és jutalmazási szabályzat gyors módosítása, de ez nem felesleges arról az oldalról nézve sem, hogy a módosítás lehetőséget nyújt az elvek, elvárások, jogok stb. világos rögzítésére. 2./ Véleményünk szerint az 1987. januári 4—5%-os bérfejlesztési keret szétosztásánál, majd pedig az év folyamán remélhetőleg várható újabb keret szétosztásánál az előterjesztésben vázolt módon kell eljárni. Természetesnek vehetjük, hogy a karok között i szétosztásnál a döntő szempont a hallgatói létszám, és már közép távon is meg kell kezdeni a különbségek, a hallgatói létszámmal összefüggő ellátottságbeli különbségek jelentős csökkentését. Az ellátottság mérlegelése nem redukálódhat az oktatói ellátottságra. A Eizottság többségének véleménye szerint hosszabb távon a karok között a személyi ellátottság szempontjából nem szabad fennmaradnia említésre méltó különbözőségeknek. Külön vitás kérdés, hogy akár a szükebb, akár esetleg a jelentősebb bérfejlesztési keretek hogyan oszthatók szét a karon belül, az oktatási egységek között, abban a mezőben tehát, ahol . a hallgatói létszám érdemi eligazítást nem nyújt. A Bizottság úgy véli, hogy ennek eldöntése kari hatáskörbe tartozik, de a karoknak jogaik és felelősségük értelmezésében és realizálásában szem előtt kell tartaniuk azokat az elveket, amiket érvényes okmányokra hivatkozva az előterjesztés is felemlít és amelyek megvalósulását mind a felső vezetésnek, mind a társadalmi szerveknek kari szinten is szem előtt kell tartaniok. Az elvek között külön hangsúlyozni kell a teljesítmények folyamatos megismerésének és elismerésének követelményét, az alaptevékenység védelmét és a differenciálást. Bizonyosnak látszik, hogy ha a karon belüli szétosztásnál előtérbe állítanánk vagy pláne kizárólagossá tennénk az órarendi -■ vagy akár a tágabban értelmezett -- terhelés mértékét, ez fékezné a bértömeggazdálkodástól elvárható pozitív hatások kibontakozását. De absztrahálni sem lehet a terheléstől, márcsak azért sem, mert a munka szerinti elosztás elve magában foglalja a végzett munka mennyiségének a számbavételét is.
