Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1985-1986
1986. június 16., 6. rektori tanácsülés
4 tartása majdnem egészében rájuk hárul. Az óraterhelés kérdésköre - megítélésünk szerint - alapos, gondos elemzést igényel, mivel ezek a szánok túlterhelést mutatnak, illetve a felkészülés, a kutatás, a szakmai-közéleti tevékenység lehetőségeinek nagymértékű beszülcüléoi veszélyeire utalnak. Az adjunktusok, tanársegédek neve lomunkén ánalc számszerű bemutatására nincs mód. Ez az oktatói réteg, amely az órarenden kivüli nevelőmunka zömét elvégzi, a hallgatók legszélesebb körével érintkezik./Lásd: 8.ez. táblázat/ A hallgatókkal való foglalkozás vállalása azonban igen egyenlőtlenül történik: a feladatok száma alapján közülük mindenki vállalhatna részt osztályfőnöki, nevelőtanári, TDK, stb. munkából, azonban csak minden második oktató teszi ezt. Megvizsgálandó egységenként, hogy ez a. szerepvállalás és más tevékenységek /pl.Kit/ hogyan viszonyulnak egymáshoz. Л párt- és tömő,^szervezetekben is az adjunktuook és tanársegédek a "munka hordozói". /Lásd: 9. és 10. és 12. táblázatot/ Minden harmadik párttag nem vezető oktató /37,5 %/, do a partraegbizatások 60 £-át végzik. /Lásd: 13.ez.táblázat/ Figyelmet érdemel, hogy ez a szerepvállalás az f elmúlt években csökkent. Állami, szakmai közéleti megbízatása, funkciója az adjunktusok és tanársegédek mintegy 60 Je-ának van. /Lásd:ll.sz. táblázat/ Jóllehet ez a legszélesebb oktatói réteg, a 60 fa magas arányszámnak tűnik. К Az adjunktusok és tanársegédek bérezése elmarad a középiskolai tanárokétól, nagyjából a szakmunkások átlagának felel; meg. Oktatóink arra kényszerülnek, hogy az oktatás mellett más tevékenységet is végezzenek, kiegészítsek a fizetésülcet, túlmunkával próbálják megteremteni az értelmiségi életmód alapvető feltételeit. Ez hátrányos az alaptevékenység számára, ugyanakkor nagyfokú differenciálódást eredményez aszerint, hogy kinek milyen lehetősége kínálkozik pótlólagos jövedelemszerzésre. A helyzet tarthatatlanságát mutatja az is, hogy a havi átlagjutalom /5.297,-Ft/ lassan megközelíti az átlagbért /6.239,- Ft/. /Lásd: 14, 15. ез l6.sz. táblázat/ Figyelmet érdemel, hogy adjunktusaink jövedelme a nyugdíjazást megelőző öt évben már leszálló ágba kerül, igy helyzetük kritikussá válik abban a korban, amikor a mobilitási lehetőségeik objektiv okok miatt beszűkülnek. Jól mutatja ezt a mellékletben szereplő diagram.
