Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1985-1986
1985. november 25., 2. rektori tanácsülés
17/1979. (XII. 1.) MüM IS. §. A jogutód, nélkül megszűnő munkáltató — külön jogszabály szerint a munkaerő-közvetítő szerv közreműködésével — köteles mindent megtenni a felmondási tilalom vagy korlátozás alatt álló dolgozója elhelyezése érdekében. Megegyezés esetén köteles a dolgozót az általa felkínált új munkahelyre áthelyezni, ennek hiányában a jogutód nélküli megszűnés időpontjától számított felmondási idő lejártával a munkaviszonyt megszűntnek kell tekinteni. Jegyzet: A 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 18. §-ának szövegét a 6/1985. (IV. 13.) ME számú rendelet 3. § (1) bekezdése állapította meg. Mt. 27. § (1) A felmondási idő tizenöt naptól hat hónapig terjedhet. Ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő tartamától és a végzett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. A jogszabály erre vonatkozóan kötelező előírásokat adhat. (2) A munkáltató és a dolgozó az előírtnál hosszabb, de hat hónapot meg nem haladó felmondási időben is megállapodhatnak. v Mt. V. 25. §. Ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása hosszabb időt nem állapít meg, a tizenöt napos felmondási idő a) a dolgozó által munkaviszonyban töltött tíz év után négy, húsz év után öt, harminc év után hat hétre emelkedik; b) az a) pontban meghatározott időn túlmenően a vezető állású dolgozóknál négy héttel, a nyereség alakulására jelentős befolyást gyakorló munkakörben dolgozóknál két héttel meghosszabbodik. Ez utóbbiak körét a kollektív szerződésben kell meghatározni. Jegyzet; A költségvetési szerveknél irányadó felmondási időt a 23/1979. (ХП. 28.) MüM számú rendelet 4. §-a állapítja meg. Mt. 27. § (3) A munkáltató a felmondási idő egy részére vagy annak teljes tartamára a dolgozót a munkavégzés alól felmentheti. A felmentés tartamára a dolgozót átlagkeresete megilleti. Ha azonban a munkáltató mond fel, új munkahely keresése végett a dolgozó részére a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott szabad időt feltétlenül biztosítania kell. Mt. V. 26. § (1) A munkaviszonynak a munkáltató által történő felmondása esetére a kötelező felmentés időtartamát tizenöt-harminc nap között a kollektív szerződés állapítja meg a felmondási idő mértékének figyelembevételével. A munka alól a dolgozót kívánságának megfelelő időpontban, összefüggésben vagy részletekben kell felmenteni. (2) Nem illeti meg átlagkereset a dolgozót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Ha azonban a dolgozót a felmondási idő letelte előtt a munka végzése alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a dolgozónak a munka alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet. (3) Ha a dolgozó a munkáltató felmondása esetén már a felmondási idő alatt, de a munkavégzés alóli felmentése.előtt új munkahelyen kíván elhelyezkedni, a munkáltató köteles a munkaviszonynak a dolgozó által megjelölt időpontban történő megszüntetéséhez hozzájárulni. A megszüntetést követő időre a dolgozót munkabér nem illeti meg. П11979. (XII. 1.) MüM 19. §. A kötelező felmentés tartama — ha a kollektív szerződés eltérően nem rendelkezik — egyhónapos felmondási határidő esetén tizennyolc nap, kéthónaposnál huszonegy nap, háromhónapos esetén huszonnégy nap, négyhónapos vagy ennél hoszszabb felmondási időnél harminc nap. Jegyzet: Lásd az MK 11/a, 78. és 79. számú állásfoglalást. Mt. V. 27. § (1) Azokban a munkakörökben, amelyekben a munkaszerződés kinevezéssel jön létre és a munkaviszony megszüntetésére felmentés útján kerül sor, a felmentésre — a (3)—(4) bekezdésben foglalt kivétellel — a munkáltató részéről történő felmondás szabályait kell alkalmazni. (2) Ugyanezek a szabályok irányadók a választott dolgozó felmentésére, illetőleg visszahívására is, kivéve a határozott időre választott dolgozónak az idő elteltekor történő felmentését. (3) Az áthelyezésre vonatkozó rendelkezések az irányadók, ha a felmentett dolgozót más munkakörbe vagy más munkahelyre nevezik ki. 14
