Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1983-1984
1984. március 26., 4. rektori tanácsülés
- 19 /29/5/ Azt állították« hogy számukra követelményrendszer nincs megfogalmazva. Beszélgetések során igen sokan vetik fel, hogy az áldozatkész, példamutató nevelőmunkát kevéssé honoráljuk. A válaszolók 14%-ü nyilatkozott úgy, hogy a jövedelem-politika nem felel meg a dolgozók érdekeinek. Arra a kérdésre, hogy véleményük szerint a közvetlen munkahelyen egyáltalán érvényesül-e a munkaszerinti elosztás elve, 20% adott tagadó választ. Elég általános vélemény szerint o. jutalmak ösztönző ereje kicsi, és a "sorosaág", meg a kvóta-rendszer itt a legnyilvánvalóbb. Felmerült, hogy nem kellene-e áttérni az évi egyszeri jutalmazásra, vagy a jutalom egy részének béresitésére, de ezzel kevesen értenek egyet. Ma más a helyzet, mint a 70-es évek jórészében, amikor bérforintoklcal viszonylag könnyen egészítettünk ki vagy kompenzálhattunk jutalomforintokat és fordítva. Most már mindkettőnek szűkében vagyunk. Ez a. tény nem _ ' , igényel változtatást sem a bér-, eem a jutalompolitika o.la.pelveiben, viszont nehezebbé teszi a következetes alkalmazást, a konkrét kompromisszumok kidolgozását, az ellentmondások kezelését. Vannak akik a gyakorlati gondok csökkentését várnál: olyan részletesen kidolgozott réteg-jutalompolitikától /abszurd, de már bevett módon jutalomnak tekintve a KK munkabért is/, a,mely minden igényt,kritériumot és teljesitményt egzakt módon és verifikálhatóan rögzítene. Kétséges azonban, hogy bárki is képes lenne a jutalmazási rendszer Mengjelejév-táblázatának összeállítására. líem meglepő, ha sokan vitatják, hogy külön jutalompolitikáról célszerfo-e beszélni, mivel - elosztási szempontból - pontosan ugyanazon módon kell ezt is megközelíteni, mint a. jövedelempolitikát általában. Felvetődik, hogy egészében a jutalomkeret egyfelől túl nagy ahhoz, hogy belőle csak az átlagon felül teljesítőknek jusson /és nekik sem merünk valóban kiemelkedő jutalmat adni/,