Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1983-1984
1984. március 26., 4. rektori tanácsülés
18 2. Külön-külön futnak /és csak ritkán találkoznak/ politikánk egyes szálai., olyan látszatot keltve, mintha egymástól függetlenül meg lehetne oldani például a bérpolitika és a káderpolitika feladatait. Rendkívüli módon bonyolítja helyzetünket a KK. munkák kérdése, a,mivel e jelentésben csak részben foglalkozunk /minden évben legalább egyszer napirendre tűzzük/. Évtizedekkel ezelőtt, több cél szolgálatában, nem utolsó sorban a, megfelelő oktatói jövedelmek biztosítása, ól-elekében a, KK munkák módszere honosodott meg. Ezt az utat nem az egyetem jelölte ki, és lehetett volna keresni más megoldást is. Ha viszont a KK épült be a gépezetbe, ős KK nélkül 30-40^-kal csökkene a jövedelem, akkor a felső vezetésnek /a, Pénzügyminisztériumot is beleértve/ vagy nyíltan felül kell vizsgálnia, a. konstrukciót vagy elő kell segítenie a. működés ét, máskülönben teljesen irracionális viszonyok alakulnak lei, amire máris sok példa utal. A főbb rétegeket alapul véve egyetemünkön o. keresetek 50.8-77%-át adja a.z alapbér /5.sz. melléklet/, és a bérhányad lassan, de szivósan csökkenő tendenciájú. Bármily furcsa is, jelenleg több tanszék /de 0. kar, az egyetem,sőt áttételesen még a minisztérium is/ érdekelt abban, hogy sok nem magas bérű oktatót foglalkoztassanak, készen mind; .több KK vállalására. A fő figyelem a. mozgó jövedelmek felé fordul. Mi is osztozunk sbba.n az országos gondban, hogy noha;^elvileg az alapbérnek kellene a legerősebb ösztönző hatást kifejtenie, ez távolról sincs igy. A probléma egyik oka valőszinüleg abban keresendő, hogy a követelményrendszer kapcsolódása, a jövedelempolitikához és az ösztönzéshez sokszor esetleges, tervszerűtlen, következetlen. A bérezéshez - lagalább is formailag - még kötődik, de a . jutalmakhoz és az egyéb jövedelmekhez már kevésbé. Ez is a mellett 3zól, hogy szükséges lenne növelni a bérek hányadát a kereseteken belül. A közvéleménykutatás során a válaszolók 30>j-a nyilatkozott úgy, hogy jövedelempolitikánk kifejezetten, vagy nagyjából összhangban van a követelményrendszerrel. Majdnem ugyanennyien'