Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1979-1980

1980. április 14., 5. rektori tanácsülés

Ä.£2SSaSBS££-£sJiSSäl$S$B2!s=igS8SS£ji

iaá!iSáa§8xi.B£8gJásá£

A Műegyetemi Sportnapok 1979. évi rendezvénysorozata, a várakozásnak megfelelően, közepesnél valamivel Jobb "érdemjegyet" kapott. A hat karról, a KOE és az igazgatási alapszervből kb. hatezázan éltek a változatos sportolási lehetőségekkel,és kellemes órákat töltöttek el a versenyek színhelyein.

Ha csak a számokat nézzük, elégedetten állapíthatjuk meg a tényt oktatóink, dolgozóink körében egyre népszerűbbé válik a testedzés, mind többen ismerik fel a mozgás egészségügyi Jelentőségét. Sajnos, a valóságban nem ennyire kedvező a helyzet. A résztvevők között sokan vannak olyanok, akik nem önként, hanem különböző külső "ráhatásra” mennek ki a pályára. Szerencsére a lelkes sportbarátok vannak többségben. Ők már eljutottak a tudatosan végzett, rendszeres mozgás szintjére, náluk a felismerést mér a gyakorlati megvalósítás is követi.

Egyébként ezen a két tényezőn /’felismerés, megvalósités/ áll vagy bukik a tömegsportmozgalom sikere. Az utóbbi Időben beindult felvilágosító és propagandamunka hatására az emberek eljutottak a szomorú felismerésig: a magasfokú civilizáció, a technikai fejlődés soha nem remélt üteme "Jóvoltából" egészségtelenül élünk, szenvedünk a civilizációs betegségektől. A mozgásszegény életmód•félelemben tartja az emberieégst. Vannak, akik tudomásul veszik ezt a veszélyt, de remélik, hogy őket elkerüli az összes civilizációs “csapás", ezért nem is változtatnak életmódjukon.

Mások saját bőrükön tapasztalják a kellemetlenségeket. Az infarktus eleő vószjele megrettenti az embert, nyomban elkezd mozogni, igyekszik betartani az orvosi utasításokat.

A kiseebbeég Jut el arra a szintre, ahol a sport, a testmozgás már nem erőszakolt tevékenység, hanem kellemes időtöltés, az életöröm bővizű forrása.

A tömegsport ügye ezen a ponton dől el. Nem az a jó, hm valaki azárt úszik, mert fél az infarktustól, a várható egámzsófegyl