Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1979-1980
1979. november 26., 3. rektori tanácsülés
- 5 -zók élet- és munkakörülményeit és az ebből fakadó állami és szakszervezeti feladatokat; intézkedési tervet készített. Az 1977. évi fizetésemelést követően statisztikai elemzések, egyéni beszélgetések összegezése alapján értékelte, hogy hogyan valósultak meg a béremelésre kimunkált elveink. 1978-ban Szakszervezeti Tanácsunk tárgyalta a munkahelyi demokrácia helyzetét, amelyet minden alapszer— vezeti bizottság előzetesen megvitatott.- Az állami segélyek odaítéléséről Rektor Elvtárs minden esetben kikéri a Szakszervezeti Bizottságunk véleményét. III. Az együttműködés tapasztalatai A politikai és kormányzati döntések utáni nem is rövid időszakokban intézményi szinten megszilárdultak a jogkörök alkalmazásának tartalmi és szervezeti formái. Az 1977-es együttműködési okmány ezt a gyakorlatot szilárd elvi és jogi alapra helyezte. Összekapcsolta a jogköröket a megfelelő eljárási gyakorlattal, ezáltal egy megvalósítható kényszerpályát jelölt ki /pl. a béremelési-jutalmazási vagy EX javaslatok és döntések kötelező aláirása, amely együttes állásfoglalásra kényszeríti a vezetőket/» Az 197o—1977-es időszakban a gazdálkodó egységek tanszéki-munkahelyi szintjén a mindennapi munkában még nem vált általánossá a szoros kapcsolat a vezető és bizalmi között. Érthető, mert az együttműködési formák és a kimunkált eljárástechnikai módszerek nem álltak rendelkezésre. A gazdálkodó egységek szintjén ezért az uj alapokmány elsősorban gyakorlati oldalról nyújtott segítséget, de ezáltal minden szinten helyreállította az elveknek és gyakorlatoknak egységét. Ez egyben biztosította, hogy a BME-n a magasabb jogkörök és az ebből fakadó kötelezettségek érvényesitése nagyjából és egészéből zavartalan volt. Ennek oka elsődlegesen abban keresendő, hogy már az 197o-es évek kezdetén az állami és szakszervezeti szervek, a Pártbizottság támogatásával, együt cmüködési okmányban rögzítették azokat a jogaikat és kötelezettségeiket. Ez önmagában még nem jelentett volna biztosítékot a magasabb rendű feladatok jobb ellátására, de ezeket a jogokat és kötelezettségeket gyakorlatban is alkalmazták. Erre a gyakorlatra támaszkodva, a magasabb jogkörök alkalmazása az állami és pártvezetők jelentős többségénél támogatásra és megértésre talál, érthető módon, mert a megelőző időszak jó tapasztalatai bebizonyittták, hogy a szakszervezeti jogkörök érvényesitése egyben a munkahelyek, a gazdálkodó egységek szakszervezeti tagságának, szakszervezeti testületéinek és tisztségviselőinek széleskörű támogatását eredményezte. * Ez azt jelentette, hogy a kitűzött oktatási, nevelési, tudományos vagy szolgáltatási feladatok megoldására, vagy magasabb szintre való emelésére az állami vezető maga mellé tudta állitani a szervezett dolgozókat. Nem vitás, hogy a jogkörök gyakorlásának biztosítása
