Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1976-1977
1977. március 8., 4. rektori tanácsülés
“ 3 " ,/ Az egyes oktatási egységekben felhalmozott tapasztalat, igény az aj ismeretek befogadására, kellő Ítélőképesség és látókör a részfeladatok öntevékeny megfogalmazásában és végrehajtásában. Fentiek előrebocsátása után a karokról beérkezett vélemények alapján foglaljuk össze az általános számítástechnikai képzés és specialistaképzés helyzetét és egyes problémáit. 2. Az általános számítástechnikai képzés helyzeté • * ■ . ■ " ‘ t Az általános számítástechnikai képzés - amelyben Egyetemünk valamennyi nappali tagozatos hallgatója részt vesz - alapképzésből és a szaktárgyakban történő számítástechnikai képzésből áll. A számítástechnikai alapképzés általában a képzés elején, az 1-3. félévben, heti 2-4 órában folyik. A tematika karonként eltérő, annyiban azonban közös, hogy valamennyi hallgatónk megismerkedik a számítástechnika alapfogalma ival, a'számitógépek felépítésével, működésük alapjaival, az ALGOL 60 programozási nyelvvel és eljut arra a szintre, hogy egyszerű programozási feladatot elvégezzen. A számítástechnikai alapképzésben a gyakorlatok részaránya általában nagyobb az előadásokénál: e ked.vező körülmény hozzájárul az oktatás eredményességéhez. A karok véleménye a számítástechnikai alapképzés hatékonyságával kapcsolatban megoszló. Azon karokon, ahol a képzés részeként a hallgatók saját programjaikat gépre vihetik, lefuttathatják, a képzés hatékonyságát megfelelőnek Ítélik /pl. Villamosmérnöki Kar, Közlekedésmérnöki Kar, Épitőmérnöki Kar/. Ugyanakkor az egyéni gyakorlati programozási tevékenység hiánya vagy nem elégséges volta esetén a képzés hatékonysága nem kielégítő: a hallgatók nem szerzik meg azt a programozási készséget, amelyre később a szaktanszékek építhetnének. Megfigyelhető, hogy a géppel való kapcsolat elmaradása esetén a hallgatók jelentős része - megfelelő készség és tapasztalat hiányában - a felsőbb éveken, a szaktárgyaknál sem kerül kapcsolatba a számítástechnikával. dg)
