Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1971-1972

1972. május 22., 8. rektori tanácsülés

2 az erkölcsi megbecsülésre, a munkakörülmények javításának helyi lehetőségeire. A többi tervben is szerepelnek jó javaslatok pl. az alkotószabadság fokozottabb biztosítása a női oktatók számára /Vegyészmérnöki Kar/, azonos követel­mények támasztása az előléptetéseknél /Építőmérnöki Kar/, az anyasági segély helyett csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás biztosítása /Villamosmérnöki Kar/ stb. Több esetben azonban a feladatok kitűzése túl általános, nincs utalás arra, hogy ezek megvalósitását milyen utón kivánják elérni. A kari tervek egy része a női oktatók arányának növelését tűzi ki célul. Mivel a kétéves tudományos ösztöndíjas rend­szer bevezetése is lehetőséget teremt az oktatói utánpótlás biztosítására, ezt a formát is célszerű felhasználni a nők számának növelésére. Az oktató nők szakmai-tudományos fejlődését, ideológiai kép­zését a most elkészült káderképzési tervek szabják meg hosz­­szabb időre. E munkánál mind az állami vezetők, mind a párt­­szervezetek felhívták a figyelmet, hogy a nők fejlődéséről, a szükséges feltételek biztosításáról fokozottan kell gondos­kodni. A képzési tervek értékelésénél lehet majd megállapí­tani, hogy ezeket a feladatokat mennyire sikerült tervszerű­en előirányozni. A nők tudományos továbbképzése az egyetemi nőpolitike egyik kulcskérdése. Ezért e kérdést kiemelten kell vizsgálni. Tekin­tettel arra, hogy a szervezett aspiranturában való részvétel az egyetemi oktatók számára általában gyakorlatilag megoldhatat­lan feladat, a szervezett aspiranturához hasonló feltétele­ket az egyetemen kell biztosítani. Az eddigieknél nagyobb mér­tékben kell élni az alkotószabadság igénybevételének lehető­ségével, ehhez azonban - különösen a kisebb tanszékek eseté­ben - a helyettesitések biztosítása érdekében központi intéz­kedések is szükségesek az igények és lehetőségek figyelembe vétele alapján. A továbbképzési tervek készítése során szer­«б?

Next

/
Oldalképek
Tartalom