Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1953-1954
1953. november 14. (23-37.)
^3igoru*n biz*.lR.a" Mss-alt péiounybah. T^m ^sÜ14e ctáH ^onn.1 Szocialista ipargazdaságtan. vlaMaadan44 *'Rektori Máriás Antal előadása. Ismeretesek a párttagok előtt a X.V. júniusi határozatai. Valószínűleg a pártonkivüliok'is hallottak már róla, és mindenki olőtt isaort a kormány programmja, amelyet nagy Imre elv társ az országgyűlésen "mondott ei es amit a sajtó is leközölt, tehát mindenki által hózzáférhető dokument. Ami engem arra késztet, hogy a mai beszélgetést megtartsam, egyrészt ezek az okmányok, melyek megjelentek, és annak az őszinte viszonynak a biztosítása, amely föltétlenül szükséges az előadó és hallgatói között az eredményes jó munka biztosítása érdekében. Nevezetesen arról van szó, hogy amennyiben az előadó hibát követ el, ezt ne hallgassa cl, hanem ismerje be, mondja el, ni volt az, ós ni volt az oka.Egyoldalú dolog az, ha az előadó csak hallgatói hibáit tárja fel ós bírálja ezért a hallgatókat. A másik ok az, hogy ha nem is élesen, de megvan az a probléma, hogy miért szükséges a'ga-zdaságtan tanulása. Ami azt illeti, hogy hol követtem el hibát, ogyűtlcn előadásnál volt az, az ágazati szerkezetnél, amikor az iparosítási hurrát adtam elő és ezen túlmenően a törvényszerűségeknél a minőség szakadatlan e- nelkodéséről beszéltem, nem említve ezzel kapcsolatban a magyar.iparban lévő problémákat. A X.V. határozata cs a kormány programmja az elkövetett.hibák között említi az iparosítás túlzott ütemét és az ipar és a mezőgazdaság valamint az iparon belüli aránytalanságokat. Non utolsósorban ez vezetett arra, hogy 1951-től kezdve alakosság életszínvonala és a reálbér nem emelkedett, hanem csökkent. 1*/ Értsék meg. hogy a hibák és egy sor más probléma gyökero az* hogy g.izdaságtani dolgokkal non vagvunk tisztában. Non az a baj, hogy túl sokan cs túl sokat, hanem az,"hogy túl kevesen és túl köveset értünk a gazdaságtani problémákhoz. Felvetek egy néhány problémát*, amelyek tudaaáűxos. gazdaságtant megoldása döntő jelentőségű a kptsrntiyprogruun. a K.v. határozatának Kcgvalóaitása szempontjából és megpróbálom volcnónyemct kifejteni. Iparunk szerkezetével kapcsolatos első fontos, talán a legfontosabb probléma a vaskohászat*fejlesztése. Véleményem szerint alaposan meg kell gondolni vaskohászatunk fejlesztésének ütemét. Tipikusan az ^.z iparág, amely nem rendelkezik hazai nyersanyag bázissal. Komoly probléma, mert egy tonna hengerelt áruhoz 4-5-6 tonna anyagot kell mozgatni* A többszáz,. illotvá -war kilométeres Mállitasa a vaséiapnh olyan szállítási költségűt jelent, amelyet a gyártás tRkjlctcsi^sovol ledolgozni nem lehet. Itt van a Lőrinci Hengermű esete, melynél 2oo krn-cs' szállítás, hengerelés előtt valú felmelegítése az anyagnak olyan többletköltséget jelent, hogy sohasem tudja a diósgyőri RűrHÍtségnt elérni. A rentabilitási, mint erre Sztálin olvtárs utolsó munkájában utalt - nem cgy-két, hanem tiz-tizenöt óv ós nem ogy iparág, hanem az egész népgazdaság szempontjából kell elbírálni. A vaskohászat nyersanyagait azonban lo-15 év múlva is szállítani kell és az egész nép- m'.zdaság érdeke az, homy a vasipar olcsó hcngoroltámt dolgozzon fel. Következésképpen sokkal célszerűbb a hengereltáru importálasa.
