Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1953-1954

1953. november 14. (23-37.)

-2Ezt általában non merik kimondani, négppdig azért, ncrt kétségtelenül az a helyzet, hoay a nemzetközi nőlyz^t a konszolidáció irányában halad előre, amit a koreai fegyverszünet is bizonyít. Non az inrerialista kormányok akarata ez, hanem a tömegeké, a világot átfogó bókenozgalonó. De ni lesz egy háborús konfliktus esetén? Le- hot-e az országot vas és acélbázis nélkül hagyni? Ez az érv véleményen szerint non érv. Azért non. ncrt először*is háborús viszonyok c- setén a nai haditechnika mellett non probléma azt a vasútvonalat tönkretenni, amelyen az ércet és a koxot szállítják, vagy ha vízi \ utón történik a szállítás, akkor kézenfekvő, hogy a jugcszlávok lezárják a Dunát és a folyók olaknásitása sem különösebb probléma. Továbbmegyek. Tudjuk azt, hogy háború esetén a szállítási kapacitásnak döntő jelentősége van a hadiszállítások, a hidsero ok, az utánpótlás szállítása miatt. És ilyen helyzetben kötünk le 4-5-szörös szállítási kapacitást. Mégogyszer aláhúzom, igen meggondolandó kohászatunk fejlesztésének üteme.

Hasonló probléma iparunk szerkezetevei kapcsolatban gépgyártásunk fejlesztésé. Ez persze .a spccinlizációval*is összefügg "Non kell nekünk minden ágát meghonosítani a gépgyártásnak, hanem alapos elemzéssel néhány uj ágát kell megteremteni a választók, a típusok számának korlátozásával. Hogy érthetőbb legyen: Az R.M. egyik gépgyárában 16 típusát gyártják a gépeknek. Ez I60.000 müvelctterv. Egy géphez több papír mell, mint színesfém.

Nekünk tehát olyan irányban kell mennünk, hogy jól specializáljuk a gépgyártást és elsősorban nem anyagigényes gyártmányokat gyártsunk. itt ismét a gazdaságossági probléma merül fel. Van bizonyos tömegszerüségi fok, amoly mellett valamely gyártmány gazdaságosan gyártható.

Ne sértődjenek meg az autós elvt'rsak, de az a helyzet, hogy a személygépkocsik hazai gyártása éppen a belső szükséglet alacsony volta miatt gazdaságosan elképzelhetetlen. Hogy megértsék, egy anekdota: A két világtábor között kintiárt egy küldöttség az Egyesült Államokban azzal a céllal, hogy a taxxiipar felújítása érdekében -- autót vásároljon, loo-as nagyságrendben akartak- vásárolni. Az utolsó kórdós az volt, mikor tudják szállítani a géneket. A válasz az volt, este 7-kor. Ha megnézzük a nagytőkés gyárakéi, azokra éppen az jellemző, hogy uralják a piacot a tömeggyártással. Elég tehertétel nekünk a Csőnél autó költségű, éa az exportnál a .loazroa nagyságrendű vese- toségí o- * *

A következő probléma a szakmunkások utánpótlása és képzése. Tudják; azt, hegy a magyar vasmunkás világhírű, a szakmáját alaposan,-annak minden csinjat-binját ismeri. Az elmúlt esztendőben azonban tö- négeson kerültek munkások párté-, állami és gazdasági funkciói)-?.,. ami hRlyos is* Heg-kellene azonban nézni azt, hegy hol vannak ezek a' hi- ^ roa szakmunkások, mert úgy gondolom^ nem véletlen, hogy Muszka Imre azt mondta: "nem negyek a fatelepre jogyszodőnek". De non is ez a probléma, hanem azy hogyan pótoljuk a-szakmunkásokat, hogyan-biztosítsuk az uj szükségletet! Jó néhány nagy gyárban tapasztalható, hogy néhány, ket-háron olyan esztergályos van, aki 'a pontos, a nagy tudást ,igénylő munkát mai nyelven 8-as kategóriájú munkákat el tudja végezni. Az üzemvezetők névszerint ismerik mind. Itt van az átképzés problémája.

Kétségtelen, hogy felév, 8-9 hónap alatt, bizonyos egészen szűk célirányú szakmát ki lehet tanulni, sőt technikai gonic-k egy egész szakmát meg tudnak tanulni. De ezek a technikai genie-k - hogy így. mondjam - nem falun nevelkednek, hanem a városban*, a gyárik közelében,