Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1933-1934
1934.01.26. 15. ülés
12 alatt változnak ugyan, de amelyek mégsem önkényszerűek, hanem egymással szoros kölcsönhatásban állanak. A rendszer nélkül közölt tudás mindig csak féltudás, amely közgazdasági téren annál is inkább veszedelmes, mert nem adja meg a mértéket arra, hogy mily határig módosítható a fennáló és bizonyos szükségszerűségekből kialakult gazdasági szervezet. Ha pedig a középiskolai tanulókat ebben az irányban tájékozatlanul hagyjuk, akkor azok mindenféle újításnak, akár, amint példák is mutatták, a kommunista ígéreteknek is, legalább is az iskolában szerzett tudásuk alapján védtelenül ki lesznek szolgáltatva. Ebből a megfontolásból bátorkodunk Nagyméltóságodnak megszületésre ajánlani azt a gondolatot, hogy a középiskolában, bár szerény keretben, de mégis rendszeresen taníttassák a közgazdaságtan. Legyen szabad továbbá itt arra is rámutatnunk, hogy közgazdasági vonatkozásban hiányzik az az előkészítő munka, melyet a középiskolában államtani vonatkozásban a latin nyelvtanítás tagadhatatlanul végez. Az ókor közgazdasági szerkezete ugyanis 'lényegében egészen más volt, mint amilyen irányban fejlődött később a gazdasági élet. A mai értelemben vett közgazdaság megértése számára tehát belőle előismeretek alig szerezhetők. A közgazdasági ismeretek közlésének a javaslat keretében tervezett megoldási módját illetőleg végül arra is fel kell hívnunk Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét, hogy a tanerőknek közgazdasági képzése nélkül a kitűzött cél nem lesz elérhető. Mindig veszedelmes ugyanis, ha a tanár oly tantárgyat kénytelen tanítani, amelyet maga rendszeresen nem tanult. Különösen veszedelmesnek tartjuk ezt a közgazdaságtan terén, ahol, amint már fentebb is bátrak voltunk rámutatni, a féltudás fölöttébb veszedelmes. Ezért bármily megoldás elengedhetetlen feltételének tartjuk a közgazdasági tanítással megbízandó tanerőknek rendszeres kiképzését a köz- gazdaságtanból. A tanárképzés reformja. Ez a kívánságunk szervesen összefügg a tanárképzés reformjával, amelynek természetesen szoros kapcsolata van a középiskolai reformmal. Bármily bölcsen legyen is a középiskola szervezete, a tananyag kiválasztása, megoldva, nyilvánvaló, hogy kielégítő eredményt csakis arra hivatott, jól kiképzett, tanárok működése esetén várhatunk. A tanítás módszere a tanárokon múlik. Megfelelően kiképzett tanárokra van szükség. Hiszen a nemzetnek reménye, az ifjúság, van erre a tanári karra bízva. Már 1924-ben a Felső Oktatásügyi Egyesületben tartott s a fentebbiekben többször hivatkozott értekezleten kialakult az az egységes vélemény, hogy a középiskola reformja nálunk két szempontból szükséges. Reformálni kell a tanárképzést és azután a középiskolát. Egyértelmű volt az a megállapítás, hogy logikus ha az előbbi az utóbbit megelőzi. Tiszteletteljes véleményünk szerint kívánatos lett volna, ha a két reformtervezet legalább is egyszerre lett volna publikus. * Legyen szabad végül a következőkben a törvényjavaslat-tervezet egyes pontjaira még egy pár megjegyzést tenni. A 2. § megállapítja, hogy fiúk és leányok számára külön igazgatás alatt álló és külön elhelyezett középiskolák vannak. Ezekről a középiskolákról azonban bővebb ismertetés nincs a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat 58. §-ának 1. pontja teljes egészében hatályon kívül helyezi a leány középiskoláról és leány kollégiumról szóló 1926. évi
