Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1933-1934
1934.01.26. 15. ülés
13' XXIV. törvénycikket, anélkül azonban, hogy vonatkozást tenne a leányközépiskola újjászervezésére. A 34. § 1. pontja értelmében a rendes tárgyak heti óraszáma osztályok szerint megállapított hatvan perces óra lehet. A 2. pont szerint: „A hatvan perces órától időtartamban eltérő tanítási óra tartamát a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg állapítja meg.“ Félreértések elkerülése végett kívánatos volna a 2. pontban a tanítási óra tartamát szavak után „illetőleg az órák közötti szünetet“ szavakat iktatni. A 40. § 1. pontja értelmében a középiskola első osztályába csak az vehető fel, aki . ... életének tizedik évét betöltötte. Tiszteletteljes javaslatunk az volna, hogy az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról szóló 1921. évi XXX. t. c. 1. §-ának utolsó bekezdése érvényen kívül ne helyeztessék és ennek megfelelően a 40. 8 1. pontjának utolsó mondatában „és életének tizedik évét betöltötte“ után a következő mondat iktattassék be: „illetőleg tizedik évét a naptári évben betölti. Az utóbbi esetben azonban orvosi bizonyítvánnyal kell igazolni, hogy a gyermeknek megfelelő testi fejlettsége van.“ A javaslat célja, hogy a törvény megokolt esetben méltányosságot gyakoroljon s kerülje a látszatát is a zaklatásnak. A publikum összes terheit naptári év szerint viseli, kapjon tehát naptári év szerint méltánylást is. Tisztelettel megjegyezzük továbbá, hogy a törvényjavaslat-tervezetnek hozzánk leküldött példányában az 58. § 2-ik ponjában sajtóhiba van. A hatályon kívül helyezés ugyanis az 1921. XXX. t. cikknek nem 2-ik S-ára, hanem 1. §-ára vonatkozhatik. A 2. § csupán egy mondatból áll, annak tehát nincs utolsó bekezdése. Egyébként az említett 2. § nincs is összefüggésben a középiskolai törvényjavaslattal. Amennyiben Nagyméltóságod a 40. § 1. pontjának módosítására vonatkozó javaslatunkat elfogadja, az 58. $ 2-ik pontja nyilván elmarad. Nagymáltóságú Miniszter Úr! Az előrebocsátottakban bátorkodtunk a középiskolai törvényjavaslattervezetre észrevételeinket s ezeknek alapján tiszteletteljes javaslatainkat előterjeszteni. Javaslataink a közérdeket szem előtt tartva a magyar középiskola színtájának emelését célozzák. Ennek a színtájnak emeléséhez tartozik az is, hogy a magyar középiskolai tanuló anyanyelvét, annak szabályait jól ismerje. Ellőterjesztésünket nem fejezhetjük be anélkül, hogy reá ne mutassunk azokra a szomorú tapasztalatokra, amelyeket e tekintetben tettünk. Hogy az ifjúságnak nagy része bosszantó germanizmusokat előszeretettel használ: naponkint lekési a vonatot, feladatának tárgyát képezi egyenlőre, stb. sajnos naponkint ismétlődő tapasztalat. A nemzeti önérzetnek nagymértékű csökkenését jelenti, hogy ősi városneveinket, a Lipcse, Drezda. Boroszló, Zágráb és Bécs elnevezést, a mai ifjúság elvétve használja. A középiskola feladata, hogy az ősi városnevekre rászoktassa a tanulókat. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a középiskolákban és mindenütt az anyagi javakkal takarékoskodni kell, a szellemi javakat sem szabad /•-elfecsérelni. Ilyen szellemi jószág a magyar szókincs s különösen annak régi elemei, amelyeket elődeink hagytak ránk, hogy becsületesen őrizzük meg őket. Természetes, hogy e tekintetben a magyar középiskolának kell a legodaadóbb s legéberebb őrnek lenni. Egyenesen megdöbbentő továbbá az a tapasztalat, hogy középiskolai érettségi bizonyítvány birtokában levő sok magyar ifjú nem tud magyarul helyesen írni.
