Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1933-1934
1934.01.26. 15. ülés
11 Ezzel a célkitűzéssel, meggyőződésünk szerint, a középiskolai oktatás örvendetes lépést tesz a nemzetpolitikai nevelés, de egyszersmind a jelen ismeretének bővítése irányában is. Amikor ezt a célkitűzést a középiskolai oktatás tökéletesítésében jelentős lépésnek ismerjük el, legyen szabad az alapgondolat keresztülvitelének kérdéséhez néhány megjegyzést fűzni. Nézetünk szerint az általános államiam és társadalomtani ismeretek közlésére a tervbe vett megoldás kielégítő. Egyrészről ugyanis a népek történelme oly szoros kapcsolatban van az állam és alapintézményei változásával, hogy ezek ismertetése nélkül a történelem sikeresen nem is tanítható, másrészről pedig a tanulók ebben az irányban már a latin nyelvi oktatás keretében is, az ókori állami berendezések és társadalmi szerkezet tárgyalásával, számbavehető előkészítést nyerhetnek. Erre egyébként már a latin olvasmányok is kényszerítik a tanárt. A közgazdasági ismeretek közlése. Más azonban a helyzet a közgazdasági ismeretek közlése tekintetében. Ezeknek az ismereteknek a történelmi oktatásba való beolvasztásával, tiszteletteljes véleményünk szerint, a kitűzött célt alig lehet elérni. A történelmi oktatás keretében nyilván a gazdaságtörténetben fognak elsősorban közgazdasági vonatkozások jelentkezni. Ebben a keretben azt el lehet érni, és kétségtelenül fontos is, hogy a tanuló a ma uralkodó gazdasági rendnek és kialakulásnak rugóit megértse, de ez magában nem elegendő arra, hogy közgazdasági életünk ösz- szefüggéseiről a tanuló csak egész általános képet is kapjon. A gazdasági élet számos intézménye ugyanis, mint pl. a bankügy, a valutaügy, a közlekedésügy, a biztosításügy a történeti fejlődés vázolásán belül nehezen foglalhat helyet és így a tanuló az intézmények egész sorozatának lényegéről és működéséről e tanulmányokon belül nem szerezhet valóban számbavehető ismereteket. Nyilván nagy hiány ez már magábanvéve is, mert az élet folyamán az ember folytonosan beleütközik ezekbe az intézményekbe, használni kénytelen azokat, vagy más irányokban érintkezik velük és a középiskola mégis elkerüli ismertetésüket. Ela a középiskolai reform egyik céljának azt tartjuk, hogy a mai élethez szükséges ismeretek közlésének tágabb teret adjon, akkor e tekintetben érzékeny hiány marad, amely nemcsak a mai élet adottságaiban való tájékozódást hagyja kielégítetlenül, hanem azt is elmulasztja, hogy kellő támpontokat nyújtson az idevágó jelenségek némi megítélésére is. Ez a körülmény annál inkább sajnálatos, mert a középiskolákból kikerülők egy része további általános képzésben nem részesüli, a főiskolákra menők egyrésze pedig, mint pl. az orvosi, papi és tanári pályára menők, a közgazdaság jelenségeivel további tanulmányai folyamán sem foglalkozik. A nemzetnevelésben ilyen módon jelentkező hiány a középiskolai reform céljaival nehezen egyeztethető össze. Legyen szabad azonban ezenkívül még egy fontos körülményre rámutatnunk, nevezetesen arra, hogy a középiskolának az ismeretek rendszeres közlése a feladata. Ebből a szempontból nem szőrül bővebb bizonyításra, hogy a történelemtanítás keretében rendszeres közgazdasági tudást nem lehet adni. Pedig e téren a rendszeres áttekintés különös jelentőségű. Korunknak egyik főbaja, hogy a közgazdasági téren az emberek nincsenek tisztában a lehetőségekkel és lehetetlenségekkel. Hiányzik náluk annak a tudata, hogy közgazdasági téren is vannak olyan törvényszerűségek, amelyekkel szembehelyezkedni nem tehet és a közgazdaság oly összefüggések szövevénye, melyek az általános kulturtényezők hatása
