Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1933-1934
1934.01.26. 15. ülés
9 Közel másfélszáz éve, 1788-ban, mondotta Herder, a weimari iskola- ügy akkori vezetője: „A világnak 100 ügyes emberre és egy filológusra van szüksége; 100 hely van, ahol a reális tudományok nélkülözhetetlenek, ellenben csak egy, ahol a régi Róma és a latin grammatika ismerete szükséges.“ Ügy véljük ez a megjegyzés ma is megszívlelendő. A latin nyelvet jobb módszerrel kell tanítani. Ha a latin nyelvet a középiskolában az eddiginél jobb módszerrel fogják tanítani, a reálgimnázium felső osztályaiban a tanulók túlterhelése nélkül rendelkezésre fog állani a kémia tanítására szükséges óraszám. Egyetemi és főiskolai tanárok egyértelmű véleménye, hogy a gimnáziumban a latin nyelv tanításának eredménye nem áll arányban a reá fordított temérdek idővel1 meg fáradsággal és szintén egyértelműen a baj okát a szükséges mértéket meghaladó grammatizálásban. tehát a latin nyelvtanítás hibás módszerében látják. Ennek ellenére a tűrhetetlen helyzetnek mindig akadnak védelmezői azzal a megokolással, hogy a grammatikai oktatásnak rendkívül nagy a befolyása az értelmi képesség fejlesztésére. Olyan eredményekre azonban nem igen tudnak hivatkozni, amelyekkel ennek a tételnek helyességét csak megközelítőleg is llehetne igazolni. Ezzel szemben kétségbevonhatatlan eredmények igazolják az értelmi képesség fejlesztésére a matematikának és a természettudományoknak igen kedvező hatását. A két tagozattal járó közművelődési és anyagi előny. Nyilvánvaló, hogy ha a középiskolában háromféle tagozat helyett csak kettő lesz, egyöntetűbb 'lesz a középiskolából kikerülők műveltsége is. A két tagozatnak elfogadása a közművelődési szempont mellett azonban még anyagi előnnyel is jár. Ha ugyanis a reálgimnázium javaslatunk értelmében, a humanisztikus és természettudományi kiképzés egyensúlyának biztosításával, szer- veztetik meg, nézetünk szerint, amint már fentebb is megemlítettük, igen sok helyen nem lesz szükség a felső osztályokban tagozódásra. Minden tagozódás több tanári állást jelent, a háromféle tagozódás mindenesetre többet, mint a kétféle és a legkevesebb többlet e tekintetben akkor lesz, ha nagyobb számmal lesznek középiskolák tagozódás nélkül. Ennek a kérdésnek fokozottabb a jelentősége azoknál a középiskoláknál, ahol új tanszékek felállítása a tandíjbevételre van, illetőleg lesz utalva. Ez a kérdés nyilván érinti a kiválogatás kérdését is. A kiválogatás jelentősége. Részünkről helyesnek találjuk, hogy a törvény előírja a tanulók között szükséges kiválogatást s ilyen módon az oda nem valókat a felsőbb 1 A törvényjavaslat-tervezet 34. §-ának 1. pontja megállapítja osztályonkint a maximális heti óraszámot. Eszerint a gimnázium 1—Vili. osztályában összesen 15 tantárgyra eshetik hetenkint 220 óra, átlagosan egy tantárgyra 14.65 óra, 6.66%. Amennyire a betekintésre kapott óratervből kivehető, a gimnáziumban a legnagyobb hányad, 36 óra, 16.4%, az átlagosnak közel két- és félszerese, esik a latinra. Az anyanyelvre eső hányad 29 óra, 13.2%, az átlagosnak közel kétszerese. A görögre eső hányad 16 óra. 7.28%, még mindig nagyobb az átlagosnál. A nyelvekre (magyar, latin, német, görög) a gimnáziumban esik 100 óra, az ösz- szes heti órák 45.5 százaléka. A reálgimnáziumban alig változik a helyzet, minthogy a 16 órával szereplő görög helyébe lép a modern nyelv 15 órával. A matematikára, fizikára és kémiára esik a gimnáziumban, valamint a reálgimnáziumban 39 óra, 17.7%, tehát csak 3 órával több, mint a latinra. Ebből a vizsgálatból kitűnik, hogy a reálgimnázium a nevét lényegében azért kapja, mert görög helyett modern nyelvet tanít, nem pedig azért, hogy nevének megfelelően a gimnáziuméhoz képest a természettudományi oktatást kimélyítené. És hogy e vizsgálat teljes legyen, megállapítható, hogy a tervezett reálban a nyelvekre esik 82 óra, 37.2%, a matematikára, fizikára, kémiára és ábrázoló geometriára pedig legfeljebb 60 óra, 27.3%.
