Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1933-1934
1934.01.26. 15. ülés
5 Nyilvánvaló azonban, hogy ilyen körülmények között a reáliskolák tantervének a gimnáziumétól (1924. óta a gimnáziumétól és reálgimnáziumétól) abból az okból való eltérése, hogy a reáliskola a műegyetemre készít elő, semmi előnyt sem nyújt. A reáliskola fölösleges volta. A reáliskolának tehát, amikor a gimnázium mindenféle főiskolára jogosít és a műegyetem tunterve a gimnáziuméhoz alkalmazkodik, tulajdonképen jogosultsága nincs. Fel kell említenünk, hogy a most említett teljesen megokolt álláspont éppen nem mai vagy újabb keletű. Már négy évtizeddel ezelőtt, 1892-ben az egységes középiskola kérdésében tartott értekezleten König Gyula, műegyetemünk volt kiváló tanára, kifejtette, hogy a műegyetemnek nincs szüksége külön előkészítő középiskolára, vagyis nincs szüksége reáliskolákra. 1924-ben a ma érvényben levő törvénynek a Felső Oktatásügyi Egyesületben való tárgyalásakor áltailános helyesléssel találkozott az az álláspontunk, hogy nincs szükség reáliskolákra. Ezt a megokolt álláspontunkat a jövőben is fenntartjuk, mert az egységes jogosítás következtében a fenntebb vázolt viszonyok nem változnak. A háromféle tagozat nem helyes megoldás. Az egységes jogosítás kérdésével kapcsolatban a jelenlegi háromféle középiskolát, úgyszintén a törvényjavaslat-tervezet értelmében a négy felső osztályban szervezendő háromféle tagozatot az előrebocsátottak értelmében egyáltalában nem tartottuk és nem tartjuk helyes megoldásnak. 1924-ben a Felső Oktatásügyi Egyesületben tartott értekezleten felfogásunknak adott kifejezést az a megállapítás, hogy az egységes jogosítást nem helyes megadni olyan középiskolai typusoknak, amelyekben az első osztálytól kezdve különböző a tananyag, ellenben meg lehet adni olyan középiskolának, amelyen legalább a felső osztályokig egységes az oktatás. Amikor azonban ezt a megállapítást tettük, semmiesetre sem gondoltuk s elképzelhetőnek sem tartottuk, hogy az alsó négy osztály közös tananyaga után, a négy felső osztályban háromféle középiskolai typus alakulhasson ki. A mai háromféle középiskolát a négy felső osztályban, sajnos, a törvényjavaslat-tervezet megtartja. Hogy ebből a nézetünk szerint nem helyes elgondolásból milyen fonák helyzet adódik ki, azt legszembeötlőbben az általunk fölöslegesnek tartott reáliskola jövőbeli kialakítása mutatja. A törvényjavaslat-tervezet szerint ugyanis az a középiskolai tanuló, aki az ötödik osztálytól kezdve a reáliskolai tagozatba lép, a négy alsó osztályban tanulja a latint és ennek tanulmánynak a négy felső osztályban, ha a második élő idegen nyelv helyett nem a latint választja, nincs folytatása. A latin nyelv tanításának kérdésében olyan vélemény sok helyen kialakult, hogy megfelelő eredmény elérésére célszerűbb a latin nyelvet a felsőbb osztályokban tanítani, az ellenkezőre azonban, hogy a négy alsó osztályban tanítsanak latint s azt ne folytassák a négy felsőben s ilymó- don reméljenek eredményt elérni, tudomásunk szerint kísérlet eddig nem volt. Szerény nézetünk szerint ilyen kísérlet csak kudarccal végződhetik. Nem lehet olyan alkotásnak értéke, amelynek alapfala megvan, teteje azonban hiányzik. Látni tehát, hogy a reáliskolai tagozat fenntartása, ha a négy alsó osztályban az oktatás egységes, milyen következményekre vezet.
