Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1917.10.02. 3. ülés
2 körülbástyázza, továbbá azt, hogy a büntető eljárásra hivatott hatóságok során a legfelsőbb fokon történő Ítélkezés e törvényt végrehajtó kereskedelmi miniszterre van bízva; azonban figyelemmel egyrészt arra, hogy a védendő címekkel történt visszaélés esetenként nagyobb károkat okozó lehet, mint amilyennek elkövetése az 1879: XI. t.-c. 45. §-ába ütköző kihágásként megtorolható, másrészt arra, hogy az osztrák rendelet is a büntetéseket már magasabbra szabja: közérdekből kívánatosnak tartjuk, hogy a címek jogosulatlan használatára (a 65. és nemkülönben a 66. §-okban) a tervezettnél magasabb és fokozódó bírságolás állapíttassák meg. Véleményünk szerint a tervezet minden érdeket kielégítő módon rendezi a mérnöki és építészi gyakorlatot azzal, hogy az intellektuális foglalkozást köti a kamaratagsághoz; az így rendezett foglalkozások felsorolása azonban (24. §.) csak általános. Bár megnyugtatónak tartjuk a 17-ik §-ra történő hivatkozást, mely arra vonatkozik, hogy a kereskedelmi miniszter felhatalmazást nyer a törvény hatálya alá tartozó foglalkozások terjedelmét bővíteni avagy módosítani, mégis szükségesnek tartjuk a törvény indokolásában jelezni, hogy a mérnöki és építészi foglalkozásnak a kamarai tagságon át — a tudományos képzettséghez kötött — rendezése mily célokat szolgál. Vagyis már a törvény tárgyalásakor leszögeztessenek az irányelvek, amelyek e kérdés közérdekű továbbkezelésénél követendők lesznek. A tervezet, a törvényben rendezett mérnöki és építészi foglalkozások terén a magángyakorlatot a kamara tagjainak tartja fenn; ebből kiindulva a magángyakorlattal is foglalkozó köztisztviselőkre kiterjeszti a kamarai kényszert s ennek következményeként megállapítja azoknak a kamarával szemben tartozó felelősségét. (19. és 38. §.) A kamara nevelő hatása alatt a mérnök- és építésztársadalomnak évtizedes munkája fogja megoldani azt a kérdést, hogy a mérnök vagy építész, köztisztviselő — állásából folyó ethikai kötelezettsége mellett — mennyiben folytathat magángyakorlatot; ennélfogva fenntartva az e kérdésben az 1906. évi tárgyalásoknál elfoglalt álláspontunkat, a tervezett megoldást a mai viszonyok között még elkerülhetlennek látjuk. Szükségesnek tartjuk azonban kitölteni azt a hézagot, mely ott mutatkozik, hogy a kamara által hozott fegyelmi Ítéletek az ilyen tagra illetékes másik fegyelmi hatósággal közlendők ugyan (38. §.), de a viszonosság elve a kamara irányában megállapítva nincsen. Kimondandó lenne ehhez képest, hogy a kamarán kívüli fegyelmi hatóság a kamarát legalább oly esetekben értesítse, amikor a kamaratag fegyelmileg elítéltetett olyan mulasztásért vagy vétségért, melynek a magángyakorlat alkalmával való elkövetése e törvény szerint a kamara előtt büntetendő lenne. Kiváló súlyt helyezünk arra, hogy az önkormányzat biztosítékával felruházott kamarában a törvénytervezet hatóságot állít fel, mely a mérnök- és építésztársadalom fölött, fegyelmi jogkörrel, felügyeletet gyakorol; idevágó rendelkezéseivel e törvény megteremti a megbízhatóságnak fokozottabb kellékét és kijelöli a követendő utat, mely a közérdek minden irányú kielégítéséhez vezet. Nincsen észrevételünk az ellen, hogy az eljárások fontos kérdéseiben a még megalkotandó ügyrend fog intézkedni; de ennek megalkotásánál a kamara önkormányzati szabadságának megóvását és a miniszteri felsőbb döntésnek a vitás esetekre való korlátozását kell kívánunk. Különösen azzal kapcsolatban, hogy tisztviselő kamaratagoknak az önkormányzaton belül független állásfoglalása egyrészt, másrészt pedig a kama-
