Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918

1917.10.02. 3. ülés

3

rának — különösen vezetőségében, választmányában és fegyelmi bizottságaiban — a tisztviselőtagok útján gyakorolható külső befolyásolástól való függetlenítése lehetőleg már magában a törvényben, de legalább is a törvény indokolásában foglalt irányítással, nemkülönben a végrehajtási rendelettel, megnyugtató módon biztosíttassák. E rendelkezések hatályának a főiskolai tanárokra leendő kiterjesztése nem volna sem megokolt, sem célszerű, már csak azért sem, mert a törvénytervezet a kamara szervezésében és a vele összefüggő további ügyekben, fontos szerepet szánt a főiskoláknak (akadémiáknak).

Teljes mértékében hozzájárulunk ahhoz, hogy a mérnöki és építészi működés díjszabályzata e törvény által kijelölt eljárással megállapíttassék s hogy a díjszabás egyéb megegyezés hiányában per útján is érvényesíthető legyen. Véleményünk szerint azonban világosan kellene arról is rendelkezni, hogy módosíttassák az a fennálló jogszabály, melynél fogva per esetében az ilyen díjazást az eljáró bíró saját legjobb belátásától tetszőén meghatározza és megítéli. (34. és 35. §§.)

A fegyelmi ügyekben a kamara részéről indítandó és folytatandó eljárások megállapítását is helyesnek és megnyugtatónak látjuk, de javasoljuk az ügyvédi kényszernek mellőzését. Végre megjegyezzük, hogy a törvény életbelépésnek a kihirdetéstől számított hat hóra való kijelölése — (72. §.) — elodázást jelent a megalakítás munkájában, mely elkerültetnék, ha a 70. §. szerint kiküldendő bizottság a kihirdetést követőleg azonnal megalakítható volna és az igazoló eljárások a kihirdetést követő hat hó végével befejeztetnének. A tervezet szövegében e javaslatunkat nem iktattuk be, figyelembe vételét azonban, számos, előre fel sem sorolható bonyodalom eshetősége megokolja.

Áttérve ezek után a törvénytervezet szövegének taglalására közvetlen a szövegbe beillesztett módosító javaslataink a következők:

Cím. A törvénytervezetnek az alább ismertetett megokolással „Mérnökök rendtartása“ címet adtuk.

1. §. Az 1. §-nak szövegét átdolgoztuk azzal a célzattal, hogy a törvénnyel érintett tudományos minősítést és foglalkozást teljesen egységes — gyűjtőnevet alkotó — cím megvédésével jobban kidomborítsuk; továbbá, hogy a kívánatos és célszerű megegyezést megteremtsük a már életbelépett ausztriai címvédelemmel, valamint a németországi azonos tudományos fokozatokkal.

A műegyetemnek Ő Felsége legmagasabb elhatározásával megerősített szervezeti szabályzata, jogforrás erejével bíró alapot nyújt a címadományozás és vele a címviselés jogosulságának rendezésére, mégis az egységes gyűjtőnévnek megválasztásánál a fentebb említett szempontokon kívül figyelembe vettük, hogy az 1890. évi 22,578 sz. vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszteri rendelet a „mérnök“ címet külön védelemben részesítvén, annak hazánkban közigazgatási téren már érvényt szerzett, ellenben az „építész“ címet, melyet pedig szintén csak egyedül a műegyetem adományozhat, egy sajnálatos miniszteri elintézés szabadjára hagyott, amivel a közönséget megtévesztve az e címmel való visszaélésnek ajtót nyitott. Továbbá tekintettel voltunk arra, hogy az építészi karnak is számottevő része a mérnök jelzőnek használatát óhajtja, de ezzel kapcsolatban a puszta „Építész“ címnek meg-