Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
3. EGYETEMFEJLESZTÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT
A Műegyetem az első világháborúban 21. kép: A Mechanikai Technológia Tanszék szövőműhelye 1909-ben ugyanannyi idő - aránytalan hallgatói terhelés nélkül is - elegendő legyen a labor- és műhelygyakorlatokra, valamint a tanulmányi specializálódásokra is. Ennek megfelelőe n az eddig két szigorlatra beosztott tudásmenynyiséget három vizsgára osztották, amelyből a harmadik (záró) szigorlat esedékességét a 8. félév utánra tolták ki. Az alapozó és előkészítő tárgyakat teljesen az első két évfolyam tananyagába csoportosították, így a harmadik évfolyamban több idő maradt az új, specializálódó tárgyakra, a negyedikben pedig a tanulmányok lezárására. Mindez azért is bírt egyre nagyobb jelentőséggel, mivel a háború alatt tapasztalt „haditechnikai csodák” (például bombavető repülőgépek, torpedóval ellátott tengeralattjárók, precíziós mozsarak) nagy érdeklődést váltottak ki, nem is feltétlenül újdonságuk okán, hanem a megtehető távolság, az elérhető pontosság miatt, amely nyilvánvalóan tudományos vizsgálatok és kísérletek eredményeképpen volt elérhető. Mivel a speciális tudományok száma és jelentősége megnövekedett (eredményeire természetesen más, békebeli szükségletek kielégítésekor is rászorult a társadalom), a Műegyetem számára fokozottan fontos feladattá vált az ehhez szükséges szakemberek képzése. Mindehhez elvárásként társult, hogy a professzorok az újabb ismereteket saját előadási körük bővítésével, újabb tanszékek létrehozása nélkül lássák el. Emellett az iparban működő szakembereket kívántak megnyerni annak 105