A felvételi rendszer változásai a források tükrében 1871-1949 - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 1. (Budapest, 2001)
Bevezetés
Levéltári sorozat A felvételi rendszer változásai a műegyetemen a források tükrében 1871-1949. Bevezetés l. Egyetemtörténeti áttekintés Jelen tematikus forráskiadványunkban a műegyetem több mint két évszázados történetének két korszakából kívánunk a felvételi rendszer változásait bemutató dokumentumokat közre adni. Az első 1871-től 1934-ig terjedő időszak a m. kir. József Műegyetem fennállásának kora. Ez volt a világ első olyan műszaki felsőoktatási tanintézménye, amely hivatalos titulusában az egyetem megnevezést használta. A kir. József Műegyetem elnevezést a magyar tannyelvű oktatás 1860- ban történt visszaállítása óta használta az elődintézmény Joseph Polytechnicum, noha az egyetemi jogokat csak az 1871. évben nyerte el. Ez év július 10-én kelt I. Ferenc József császár és király azon legfelsőbb uralkodói elhatározására, amely szentesítette az új műegyetem szervezeti szabályzatát. Az intézmény végleges szervezeti rendje az 1873/74. tanév kezdetére alakult ki. A m. kir. József Műegyetemnek (továbbiakban röv.: JME) 1914-ig három, ezt követően négy lényegét tekintve kari szintű szervezeti egysége, korabeli szakkifejezéssel szakosztálya volt. Az első három az építészi, a gépészmérnöki és az egyetemes és vegyészi szakosztály volt. Ez utóbbi szakosztály hivatalos neve 1907-től vegyészmérnöki és egyetemes szakosztályra változott. Az egyetemes osztályon kezdték meg tanulmányaikat a felvételt nyert műegyetemi hallgatók és csak ez után léphettek tovább a három éves technikai szakosztályok valamelyikébe. A JME időrendben legfiatalabb osztálya az 1914-ben felállított közgazdasági osztály volt. A második periódus a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem működési éveit (1934-1949) öleli fel. Felállításáról az 1934. X. te. rendelkezett. Az új egyetem négy korábbi felsőoktatási intézményt magába olvasztva közös szervezeti keretben egyesítette az egyetemi szintű műszaki és gazdasági szakképzést. Ez a négy egykori tanintézet a m. kir. József Műegyetem, a soproni székhelyű m. kir. Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola, a m. kir. Állatorvosi Főiskola, valamint a m. kir. Tudományegyetemi Közgazdaság-tudományi Kar volt. A „mammutegyetem" öt karra (mérnöki és építészmérnöki, gépész- és vegyészmérnöki, bánya-, kohó és erdőmémöki, mezőgazdasági és állatorvosi, közgazdaságtudományi) és karonként két-két osztályra (mérnöki, építészmérnöki, gépészmérnöki, vegyészmérnöki, bánya- és kohómémöki, erdőmémöki, mezőgazdasági, állatorvosi, közgazdasági és kereskedelmi, közigazgatási) tagolódott. 1945-ben megkezdődött az egyetem felbomlása. Még ebben az évben kivált az egyetem szervezetéből a mezőgazdasági és állatorvosi kar. Ezt követte 1948-ban a közgazdaságtudományi kar kiválása, a sort 1949-ben a bánya- és kohómémöki osztály kiválása zárta le. Az erdőmémökképzést az ekkor induló földmérő mérnökképzéssel egy kari szervezetben egyesítve jött létre az akkor már József Nádor Műegyetemnek nevezett intézmény Erdő- és Föld-mérőmémöki Kara. Röviddel ezt követően ez a kar is kivált a műegyetemből. II. A felvételi rendszernek a műegyetemi képzést érintő változásai 1871- 1949. A címben jelzett bő hétévtized alatt a hazai felsőoktatási felvételi rend a külhoni gyakorlathoz hasonlóan két alapon nyugodott. Az egyiket a felsőfokú tanintézmények által a szervezeti szabályzat részeként elkészített felvételi szabályzat jelentette. Ezek az államfői megerősítést követően váltak hatályossá. A megerősítésre vonatkozó kérelmet a szakfelügyeleti jogot gyakorló vallás - és közoktatásügyi miniszter terjesztette az államfő elé. A hazai technikai univerzitás első felvételi szabályzata, a JME 1872/73. tanévre szólóan kiadott programjában jelent meg először nyomtatásban. Noha tárgyalt időszakunkban számos műegyetemi felvételi szabályzat látott napvilágot, ezek között lényegi eltérés nincs. A felsőoktatási felvételi rendszer másik alapelemét a különböző jogszabályok (törvények, miniszteri rendeletek) adták. Ezek között találhatók olyanok, amelyek minden felsőoktatási intézmény számára kötelező érvénnyel bírtak és voltak speciálisan a műegyetemre vonatkozó rendelkezések. Ugyanakkor a technikai tudományok hazai egyeteme, mint autonóm tanintézet maga is hozott az intézményi felvételi rendet érintő egyedi és általános határozatokat. A törvények, legfelsőbb uralkodói elhatározások, miniszteri rendeletek tárgyát a felvehetők körének pontos meghatározása adta. Az első ilyen a műegyetemet is érintő törvény az 1920:XXV. te. (az ún. „numerus clausus" törvény) volt. Célját a következőképpen határozták meg a törvényalkotók: „... az egyes nemzetiségekhez és népfajokhoz tartozó hallgatók létszámának arányosnak kell lennie az illető nemzetiség és népfaj országos arányszámával ..." Bár a törvény kimondva - kimondatlanul a 5
