A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1991-1992

Dr. Michelberger Pál rektor beszéde

Az egyetem alapítói azok a tudni vágyó, enciklopédus ismeretekre szert tenni akaró tanulók, akik egyes híres mesterek köré gyülekezvén, tantestületeket alakítottak. (A régi görög világban nem volt katedra, tudós és tanítvány sétálva, egymás testközelében tanulták meg ízlelni a tudományt, élvezni a felfedezés örömét).

Az egyetem tanította mindazt, amit tudásra méltónak talált, a társadalom pedig hasznát vette a tanult embereknek (ha nem is minden tudásuknak.) így lett a tanítás szabadsága az egyetem legbecsesebb, legféltettebb kincse.

Eötvös Loránd, a legnevesebb magyar fizikus, a Pázmány Péter Tudomány- egyetem egykori rektora, székfoglalójában mondta az egyetemről: "Tudományok tanítása, tudományos tanítás csakis ott létezik, ahol tudósok tanítanak. Az egyetem tudományos tanításának színvonalát tanárainak egyénisége határozza meg. A személyiség, az értékhordozó és közvetítő egyéniség tud csak átadni, lelkes, tanulni vágyó ifjakat megmozgatni". A tudás, a felfedezés örömét, a kutatás ízét csak az éreztetheti meg másokkal, "csak az lehet jó tanár, aki maga is tudománynyal foglalkozik, mások eszméit is csak az képes helyesen hirdetni, akinek magának is eszméi vannak". "Az Egyetemi kérdés ezért mindenekelőtt személyi kérdés, amely mellett a szervezetére, szabályaira vonatkozó kérdések csak másodrendű értékek".

A kutatás és oktatás egysége a tudományos munka hordozóelve. Miért szükséges ezt hangsúlyozni? Akinél kutatás és oktatás összefonódik, annak a fiatal, kritikus szellemek - Önök, hallgatók és leendő professzorok - mindig valamiféle kontrollt, hajtóerőt, késztetést jelentenek. Aki csak kutat, kivan téve annak a veszélynek, hogy elveszíti saját eredményei kritikus átgondolásának korrekciós lehetőségét.

Eötvös Loránd mint egy tudományegyetem rektora természetesen nem fogalmazhatta meg a műegyetem feladatait. E tekintetben egyetemünk hajdani rektorának, Klimm Mihály professzornak múlt századi szavait kell idéznem. "A mérnöknek, s általában a műszaki embernek kétféle, nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő irányban kell képződnie. A szorosan vett tudományos kiképzés ugyanis, mely a műveltségnek lényeges kellékét képezi, egymagában még nem elegendő, hanem el kell sajátítani a tudomány alkalmazását is".

11