A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1991-1992

Dr. Michelberger Pál rektor beszéde

Polinszky Károly rektor elődöm öt évvel ezelőtt röviden így fogalmazott: "A műegyetem különleges egyetem, mert itt nem csak tudományra, hanem tudo­mányra és mesterségre kell képezni a hallgatókat". Engedjék meg, hogy összekössem Eötvös, Klimm és Polinszky professzorok gondolatait és tovább folytassam. A tudományra és mesterségre nevelés alapvető feltétele, hogy a műegyetem oktatói vagy a tudományt új eredményekkel gaz­dagító tudósok, vagy a szó szoros értelmében vett - alapos és sikeres szakmai tapasztalattal rendelkező - igazi mesterek legyenek. Oktatóink egy része elismert tudós, amit a számos vendégprofesszori meghívás és neves külföldi folyóiratok­ban megjelent publikációk is igazolnak, más része elismert mester, hosszú, ese­tenként sikeres ipari tevékenységgel, legtöbbjüket a nemzetközi szakmai mér­nöktestületek is elfogadják szaktekintélynek. E két réteg adja egyetemünk nem­zetközi elismertségét. Sajnálatos azonban, hogy az elavult rendben - a mennyi­ségi szemlélet bűvöletében - olyan kollégáink is vállalkoztak egyetemi oktatásra, akik sem tudósok, sem mesterek nem voltak, és későbbi tevékenységükkel sem váltak azzá. Lehet, hogy sokat tudnak, lehet, hogy jól tanultak és egy sereg isme­retet elsajátítottak, de tudósnak és mesternek én csak azt tartom, aki a puszta tu­dáson kívül alkotott is valami újat a maga tudományterületén, illetve mestersé­gében. A 20. században és méginkább a 21. században - melynek a küszöbén állunk, és amelyben most tanuló mérnökök fognak kutatni, fejleszteni, tervezni, kivite­lezni - a tudomány és technológia fejlődése hallatlanul felgyorsul. Lépést tartani csak az tud, ki maga is tevékeny, alkotó résztvevője ennek a folyamatnak. A le­maradó kollégáink eddigi munkáját megköszönjük, de további terveinket az eredményeket felmutató tudósokra és mesterekre kell alapoznunk. E tekintetben igen sokat várunk a szervezett doktorképzéstől. Reméljük, hogy az e képzést eredményesen befejező doktorok hasznára válnak az egész magyar iparnak és a műszaki tudományok művelésének, egyúttal a távolabbi jövőben közülük kerülhetnek ki azok a tudósok és mesterek, akik munkánkat - remélem sokkal eredményesebben - folytatni képesek. Átmeneti - műszaki kifejezéssel tranziens - korban élünk, s bár minden jelen átmenet a múlt és a jövő között, e kifejezés kivételesen mélyen igaz. Változik hazánk politikai, gazdasági, ipari struktúrája, változik állampolgárainak szemlé­lete, magatartása, gondolkodása. Változik az egyetem szerepe és feladata is. Ne­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom