A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1990-1991
Nyugállományba vonultak
adjunktusi kinevezését. Szakmai gyakorlat megszerzése céljából kérte áthelyezését a Debreceni Tervező Vállalathoz. A szakmai gyakorlat végűi 17 évnyi sikeres alkotói és vezetői tevékenység lett. (Vállalati főmérnök, Debrecen város, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye főépítésze, az ÉVM-ben minisztériumi főosztályvezető, Budapest főépítésze.) Az "Építészet alapjai" és a "Lakóépülettervezés" c. tárgy előadójaként arra a hatalmas tapasztalatra és társadalmi összefüggéseket érvényesítő szemléletmódra támaszkodott, amit szakmai útja során szerzett. Több modultárgyat alakított ki és oktatott sikeresen. A Kertészeti Egyetemen a "Városrendezés-Környezetrendezés" tárgy előadója volt. A szakmai közélet ismert személyisége: a Magyar Urbanisztikai Bizottság vezetőségi tagja, a Városépítés c. lap felelős szerkesztője volt. Aktívan vett részt az egyetem társadalmi életében, sokféle társadalmi megbízást látott el, egy időben a Jövő Mérnöke szerkesztőbizottságának elnöke volt. Tisztességének és emberségének köszönhető, hogy a számára új tanszéki kollektíva vezetését zökkenőmentesen vette át, majd 10 éven keresztül személyisége fémjelezte a tanszék arculatát. Dr. SÁRDY Andor oki. mérnök, műszaki doktor, a műszaki tudományok kandidátusa, műegyetemi tanulmányai befejeztével 1946 szeptemberétől az egyetem Geodéziai Tanszékén tanársegéd. 1947 novemberében nevezik ki az Állami Éöldméréshez. Az itt eltöltött időszakban sem szakadt meg a kapcsolata az egyetemi oktatással: a Geodéziai Tanszék vezetőjének javaslatára 1948 júniusig kirendelték a tanszékre a tanársegédi teendők további ellátására; meghívott előadóként 1952-56 között a BME Hadmérnöki Karán, 1958-61 között pedig a NIM (Sopron), majd az ÉKME Földmérnöki Karán a "Vetülettan", a "Földrajzi helymeghatározás" és a "Kiegyenlítő számítások" c. tantárgyak oktatásában vett részt gyakorlatok és konferenciák tartásával. A tanszékre visszatérve kandidátusi disszertációját 1966 novemberében védte meg, és 1967 augusztus 1-én docenssé nevezték ki. Elsősorban a földmérnök hallgatók oktatásában vett részt, kidolgozta a "Geodéziai alapismeretek" és a "Földrajzi helymeghatározás" c. tantárgyak oktatási programjait, s azokhoz jegyzeteket írt. "A felmérések alapelvei és módszerei" címmel jegyzetet írt a nigériai Auchi-ban létesülő főiskola részére is. A földrajzi helymeghatározás mérési eredményeiben a környezet hőmérsékletkülönbsége hatására fellépő szabályos hibák vizsgálatában elért kutatási eredményei nemzetközi érdeklődést váltottak ki. Részt vett a BME Mérnöki Kar egyes szakbizottságainak a munkájában, és nem szakadt meg a kapcsolata az Állami Földméréssel sem. Aktívan részt vett az országos asztrogeodéziai főalappontnak a budapesti csillagvizsgáló intézetből az újonnan épült penci obszervatóriumba történő áthelyezése kapcsán a két főalappont földrajzi hosszúságkülönbségének szimultán meghatározásában. Dr. SIMON Lajosné szül. HORVÁTH Judit címzetes egyetemi docens (1991), oki. vegyészmérnök 1964-ben kezdett tanársegédként dolgozni a BME Általános és Analitikai Kémia Tanszékén. 1968-tól adjunktus. A műszaki doktori címet 1967-ben, a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot 1988-ban szerezte meg. Kutatási területe egész pályája során a termoanalitikai módszerekhez kapcsolódott. Ezen belül foglalkozott nagyhőmérsékletű reakciók tanulmányozásával, szervetlen vegyületek bomlásreakcióinak vizsgálatával, szilárd fázisú reakciók kinetikájának derivatográfiás vizsgálatával, valamint a gyulladásgátló anyagok és a gyulladásgátlás tanulmányozásával. Legkiemelkedőbb eredményeit éppen ez utóbbi területen érte el. Tudományos munkásságát 58 közlemény és 63 előadás mutatja. 62
