A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1990-1991
Nyugállományba vonultak
Részt vett mind a nappali, mind az esti hallgatók képzésében, rendszeresen oktatott szakmérnök hallgatókat is. Oktatói működését lelkiismeretesség és a diákokkal tartott kitűnő kapcsolat jellemezte. Oktatómunkájában is a termikus módszerek domináltak, gazdag kutatói tapasztalatával itt tudta a legeredményesebben tanítani hallgatóit. Egy önálló jegyzetfejezetet írt, továbbá egy jegyzetnek a társszerzője volt. Oktató- és kutatómunkája mellett aktívan részt vett a hazai és nemzetközi tudományos közéletben. Megalakulása óta szerkesztője a Journal of Thermal Analysis c. nemzetközi tudományos folyóiratnak, tagja az ICTA-nak (International Confederation on Thermal Analysis), titkára, majd társelnöke, később elnöke a Magyar Kémikusok Egyesülete Termikus Szakcsoportjának. 1986 óta tagja az MTA Termoanalitikai Munkabizottságának. Dr. SODOR Alajos egyetemi docens, építészmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, az egyetem elvégzése után az Országház háború utáni rekonstrukcióján dolgozott, majd az Építészettörténeti Tanszékre került tanársegédként. Közel negyvenéves oktatói munkássága során a középkor, közelebbről a gótika szakelőadója lett. Tudományos munkássága és szakírói tevékenysége is e tárgyhoz kötődött. Foglalkozott Budapest történetével és műemlékvédelmi kérdésekkel is. Hosszú időn keresztül az MTA Tudományos Minősítő Bizottságban is dolgozott. Pedagógiai munkáját a nagyfokú anyagismeret és a megragadó előadásmód jellemezte. Sok éven át szervezte a Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyamokat, s kezdettől részt vesz az angol nyelvű térítéses képzésben. 1990. augusztus 31-én vonult nyugdíjba, hetvenéves korában. Dr. STROMMER Gyula egyetemi tanár. Nagyenyeden, 1920. május hó 8-án született. Középiskolai tanulmányait Budapesten a Vörösmarty Mihály főreálban végezte. Egyetemi tanulmányokat a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Osztályán és - vendéghallgatóként - a Pázmány Péter Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Karán folytatott. Tanulmányainak befejeztével jeles minősítésű gépészmérnöki oklevelet szerzett. Egyetemi szolgálatát 1942-ben kisegítő tanársegédként, Dr. Romsauer Lajos ny. tanár mellett, az Ábrázoló Geometria Tanszéken kezdte meg. 1943-ban első tényleges katonai szolgálatra vonult be a 2. honv. tábori tüzérosztályhoz. 1944 április végétől rövid megszakítással hadműveleti területen teljesített szolgálatot. A háború befejezésével orosz hadifogságba esett, ahonnan súlyos betegen még 1945 szeptemberében szabadult. Ezt követően folytatta szolgálatát az egyetemen. Közben 1946-tól 1949 végéig a postánál is alkalmazásban állott. Kezdetben a posta kísérleti állomásán, 1947-től pedig a Központi Távbeszélő Vonalfelügyelet és Távkábelerősítő Állomáson teljesített szolgálatot, melynek 1948-tól a vezetője is volt. 1949-ben adjunktussá, 1951-ben egyetemi intézeti tanárrá nevezték ki. 1952-ben a Gépészmérnöki Kar Géprajz tanszékének keretében alakult Ábrázoló Geometria csoport vezetésével bízták meg, melyet még 1953-ban önálló tanszékké szerveztek át. Ettől kezdve 33 éven át, 1986. június hó 30-ig volt ennek a tanszéknek a vezetője. Az 1954/55-ös tanévben a Gépészmérnöki Kar dékánhelyettese és a várbeli Központi Diákotthon igazgatója volt. 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1981-1987 között a Gépészmérnöki Kar dékánja volt. Több egyetemi jegyzeten kívül két egyetemi tankönyvet és egy egyetemi segédkönyvet is írt. Tudományos munkássága elsősorban a geometria alapjaira és a geometriai szerkesztések elméletére terjedt ki. Eredményeiről számos dolgozatban és kongresszusi előadásban számolt be. 1960-ban megszerezte a matematikai tudományok kandidátusa, 1975-ben pedig a matematikai tudomány doktora fokozatot. 1973-tól 1980-ig tagja 63
