A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1990-1991
Nyugállományba vonultak
Intézet/ tudományos kutatócsoportjában, a csoport vezetőjeként. Szőkébb szakterülete a programozott oktatás, különös tekintettel a programok készítésének konkrét formáira, algoritmusokra és az audiovizuális eszközök felhasználására. Tudományos főmunkatársként, kutatómunkája mellett, részt vett a Pedagógiai Osztály oktatómunkájában is, a didaktika tantárgy előadójaként. Az intézet nemzetközi kapcsolatainak felelőseiként nagy szerepet vállalt a Tudományos kutatócsoport és a Pedagógiai Osztály nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében és ápolásában. Széles körű tájékozottsága, nagy munkabírása, kitűnő angol és német nyelvtudása révén a legkülönbözőbb területeken látott el funkciókat; így többek között az UNESCO-ban vállalt feladatokat, az IGIP /Internationale Gesellschaft für Ingenieurpädagogik/ magyarországi képviselőjeként tevékenykedett, aktívan részt vett a Tudományos Minősítő Bizottság munkájában. Publikációs tevékenysége kiemelkedő; ennek reprezentánsai azok a könyvek, jegyzetek, tanulmányok és szakcikkek, melyeket önállóan vagy társszerzőkkel jelentetett meg. 1968 óta az Audio- Vizuális Közlemények /később AV-Kommunikáció/ c. folyóirat szerkesztője. Tanítványai, hallgatói körében nagy népszerűségnek örvendett, szakdolgozati témáira mindig sokan jelentkeztek, aspiránsainak igyekezett a hosszú évek során szerzett tapasztalatait átadni. Eredményes oktató- és kutatómunkájáért több alkalommal részesült kitüntetésben; 1966-ban és 1974-ben az Oktatás Kiváló Dolgozója lett, 1985-ben Kiss Árpád emlékérmet, 1986-ban Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. 1989. december 31-ével nyugdíjba vonult, 1990. december 31-ig óraadó nyugdíjasként dolgozott a Tanárképző és Pszichológiai Intézet Pedagógiai Tanszékén. Pedagógiai közéletünknek azóta is aktív tagja. Dr. HAJNÓCZI Gyula egyetemi tanár, építészmérnök és okleveles régész, a műszaki tudomány doktora, Kossuth-díjas. Teológiai előtanulmányok után háborút járt felnőttként iratkozott be az Építész Karra. Végzés után Rados Jenő professzor asszisztense, majd negyven évet meghaladó oktatói működése során végigjárta az összes fokozatot, tanársága idején oktatási dékánhelyettes is volt. Az építészettörténet széles tartományában az ókori építészettörténet vált szakterületévé, ennek érdekében szerezte meg második diplomáját régészetből. Mint gyakorló építésznek jelentős szerepe volt a Dunántúl római kori emlékeinek műemléki értelmezésében, helyreállításában és propagálásában. Az ókori építészettörténet és a műemlékvédelem tárgyaihoz tartozik számos cikke, tanulmánya és több könyve. Az elvont tudományok terén térelméleti munkássága kiemelkedő és nemzetközileg elismert. Pedagógiai munkásságában a könnyed szellemességgel párosuló szakmai igényesség jellemző, mindez a hallgatók szerető megbecsülését eredményezte. 1990. augusztus 31-én vonult nyugdíjba, hetvenéves korában, de azóta is óraadó tanár és aktív tudós. Dr. KÁNTOR Tibor címzetes egyetemi tanár, oki. vegyészmérnök tudományos pályáját a MTA KFKI Spektroszkópiai Osztályán kezdte. 1959-ben kezdett dolgozni a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszékén tudományos munkatársként. 1977- től tudományos főmunkatárs, 1991-től címzetes egyetemi tanár. A műszaki doktori címet 1966-ban, a kémiai tudományok kandidátusa címet 1976-ban, a kémiai tudományok doktora címet pedig 1987-ben szerezte meg. Gazdag kutatói munkásságának kezdetektől fogva fő témája az emissziós színkép- elemzés, amely 1969-től kiegészült az atomabszorpciós spektroszkópiával (AAS). 57
