A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1990-1991
Nyugállományba vonultak
Pályafutásának ebben a szakaszában érdeklődése a kombinált atomspektroszkópiai módszerek elméleti alapjainak kutatása és az ezzel kapcsolatos gyakorlati fejlesztések felé irányult. Készülékeket és módszereket dolgozott ki az ív-láng-AAS, a lézer-láng- AAS, a kvarckemence-láng-AAS, a grafitkemence-láng-AAS és a grafitkemence- ICP-ÁES módszerek megvalósítására. A kidolgozott módszereket analitikai és technológiai problémák megoldásában kamatoztatta. Jelentős előrehaladást ért el nehezen oldatbavihető szilárdminták fémszennyezőinek a halogénező atmoszféra alkalmazásával támogatott közvetlen elemzése területén. Tudományos eredményeit 64 közleményben, 71 publikált és 68 egyéb előadásban ismertette. A tudományos alapkutatásban elért kiemelkedő eredményei mellett rendszeresen részt vett, illetve irányított az ipar számára fontos gyakorlati eredményeket is szolgáltató kutatási feladatokat. Szerzője egy külföldön megjelent, társszerzője három, Magyarországon megjelent könyvnek. Kiemelkedő kutatómunkája mellett mind a nappali, mind az esti tagozaton és a szakmérnökképzésben is oktatott. Továbbképzési munkát nemcsak egyetemünkön, hanem az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékén is végzett. Sok diplomamunka és aspiránsi munka témavezetőjeként segített fiatalokat bevezetni a tudományos munka szépségeibe és rejtelmeibe. Számos dolgozat és értekezés gondos bírálatával járult hozzá a tudományos igényesség megőrzéséhez. Ugyancsak oktatói munkájának része egy önálló és négy társszerzőkkel írt jegyzet. Aktív tagja az MTA Spektroszkópiai Munkabizottságának és a Gépipari Tudományos Egyesület Anyagvizsgáló Szakosztályának. Részt vesz a Spectrochimica Acta spektroszkópiai tárgyú, nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottsági munkájában is. Dr. KÁSA Imre egyetemi docens, 1990-ben vonult nyugállományba. 1929. október 31-én született, Békéscsabán. Szentesen érettségizett, ahol 1954-ben kitüntetéses ve- gyész/had/mérnöki oklevelet szerzett. Végzése után a Honvédelmi Minisztériumban, majd három évig a TUNGSRAM RT-ben dolgozott. 1959. november 1-én került a BME Általános Kémia Tanszékére, ahol először redoxindikátorok /variaminkék származékok/ vizsgálatával és alkalmazásával foglalkozott, melyből 1964-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett summa cum laude minősítéssel. Ezután a lumineszcencia területén folytatta kutatómunkáját. 1966-ban az Alkalmazott Kémia Tanszékre került. 1978-ban védte meg "Termolumineszcens anyagok előállítása, dozimetria jellemzőinek meghatározása, alkalmazása” című kandidátusi értekezését. A kutatómunka során kifejlesztett CaS04Dy és CaS04: Tm termolumineszcens doziméterek minősége 1977 óta a nemzetközi élvonalban van, és sikeresen alkalmazzák a hazai környezetvédelmi ellenőrzésben. Az INTERKOSMOS program keretében kifejlesztett sugárdetektorokat sikeresen alkalmazták a Salyut 6 /Farkas Bertalan, 1980. máj. 28- jun.2./, a Salyut 7 és a Challenger/Saly Ride, 1984. okt. 5-13/ fedélzetén. A lumineszcencia-spektroszkópia terén fémkomplexek, fehérjék, gyógyszerek, továbbá kemilumineszcens rendszerek vizsgálatával és analitikájával foglalkozik. Kutatási eredményeiről 70 előadásban számolt be hazai és nemzetközi tudományos rendezvényeken, több mint 100 közleménye jelent meg hazai és nemzetközi folyóiratokban. 58
