A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1987-1988, 1. kötet
In memoriam
szellemes társalkodóvá tette, mindenkivel szemben megtalálta azt a közvetlen baráti hangot, amelynek eredményeképpen kollégái, barátai, ismerősei keresték a társaságát. Egyetemi előadásait is ez a közvetlen beszélgető stilus jellemezte, amihez párosult a saját magával szemben támasztott magas mérce, a tudományos igazság keresése és oktatása. Mindig volt ideje, kedve és energiája, hogy mások problémáit meghallgassa, akár egyéni életükben, akár tudományos munkájukban jelentkezett. Mindig áradt belőle a megértés és segitőkészség, élet- tapasztalatából és életbölcsességéből táplálkozó baráti tanács és a megoldás keresése. Választmányi tagja volt a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek. 1981-ben ment nyugdíjba, de nem szakadt meg több mint 4 évtizedes kapcsolata a Műegyetemmel, ez év márciusáig még órákat tartott. Halálával elvesztettünk egy kedves kollégát, egy olyan geodétát, aki családjában már a harmadik generációként művelte ezt a tudományt. Hisszük, hogy élete, szakmai és egyetemi tevékenysége nem volt hiába; becsületessége, szakma- és emberszeretete tovább él a tanszék életében. Nem felejtjük el, emlékeztet rá mindaz, amit egyénileg és oktatótársaival együtt csaknem negyven éven át alkotott. Dr. BÉRCZI JÁNOS 1944 - 1987 Dr. Bérezi János, a BME Nukleáris Technikai Intézet - korábban Tanreaktor - tudományos munkatársa hosszantartó, súlyos betegség következtében, 43. é- letévében, 1987. február 23-án elhunyt. Bérezi kollégánk 1944. szeptember 18-án, Budapesten született. 1968-ban szerzett kémia-fizika szakos tanári diplomát az ELTE Természettudományi Karán. 1968-tól az ELTE TTK Ásványtani Tanszékének oktatója volt, ugyanitt védte meg egyetemi doktori értekezését is. 61
