A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1987-1988, 1. kötet

In memoriam

1980-ban lett a BME Tanreaktorának a munkatársa, már akkor az ásványtan-geokémia tudományának aktiv művelőjeként. A reaktor adta technikai lehetőségek birtokában, az intézet egyetértő támogatásával új témát javasolt és vezetett. Komoly eredményeket ért el a geológiai anyagok nyomelem-koncentrációinak meghatározása terén. E tevékenységével nem csupán közvetlen munkatársainak, hanem a hazai geológus, geokémikus társadalomnak őszinte megbecsülését is kivivta. A neutron aktivációs analitika módszerével végzett régészeti kutatásainak forrása a humán területekhez való vonzódása és klasszikus műveltsége volt.

Oktató, pedagógus volt a szó legteljesebb és legnemesebb értelmében. Életeleme volt az oktatás, embersége feszülten figyelő diákok kisebb—nagyobb csoportjainak körében, ebben az érzékeny, romlatlan közegben teljesedett ki leginkább.

Törékeny alkata, mindig mosolygós hallatlan szerénysége nem sejttette azt a rendkívül kemény helytállást, amivel vállalt kötelességeit teljesítette. Kollégái megbecsülése, tisztelete emelte jelentős társadalmi tisztségekbe, amelyek révén szívós kitartással, bölcsességgel, ha kellett, érveléssel és vitával, mindig a jobbítás szándékával segített megoldani a munkából és az emberi kapcsolatok sokféleségéből adódó elkerülhetetlen konfliktusainkat. Igazi humanista értelmiségi volt. Széles körű felkészültsége, olvasmányélményei segítették eligazodni bonyolult világunk dolgaiban.

Egy igaz embert, kollégát és barátot veszítettünk el. Emlékét megőrizzük!

62