A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1987-1988, 1. kötet
In memoriam
L’AUNÉ OTTÓ 1919 - 1987 1987. augusztus 22-én elhunyt kedves kollégánk L’Auné Ottó, a BME Geodéziai Intézet ny. docense. Nagyenyeden született, 1919. február 11-én, abban a városban, a- melynek kollégiuma annyi hires és értékes embert adott az egyetemes magyar kultúrának. Kolozsváron kezdte meg iskoláit. Édesapját mint háromszö gelő mérnököt Bukarestbe helyezték, itt végezte a gimnáziumot, majd itt kezdte el egyetemi tanulmányait a tudomány e gy etem en, ma témát ika-fiz ika szakon. Szüleivel 19^+0-ben Budapestre költözött, akkor kezdődött el haláláig tartó kapcsolata a Műegyetemmel. Erdélyi és bukaresti élményeiből fakadhatott faji és nemzetiségi előitéletektől mentes magyarsága. Mindig a megbékélést, egymás értékeinek megbecsülését vallotta. Ebben feltehetően segíthetett ősi francia származása, szinte atavisztikusan hozta magával az egyenlőség és testvériség eszméit. 1945-/49. között résztvett a földreform munkáiban. 19^9. április 1- től az egykori Oltay tanszék tanársegédje, később adjunktusa, 1957-től docense. Tudományos munkájában ötvöződött a matematikus és a geodéta véna, több mint 30 tanulmányában és jó néhány előadásában a matematikai statisztika geodéziai alkalmazásával foglalkozott. De ebben is teljesen eredetit alkotott, azt kutatta, hogy kis mérésszámból, az operád minimum /legkevesebb művelet/ elvét követve, hogyan lehet a mérések meg bizhatóságát egyre pontosabban megbecsülni és optimálisan meghatározni. Utolsó éveiben szinte hobbyként űzte a tudományos munkát, de akkor is magas szinten, mindig valami újszerűt, valami meglepőt alkotott. Egész egyéniségét valami könnyedség, franciás báj, becsületesség és jóindulat jellemezte, amely megnyilvánult mind kollégáival, mind hallgatóival szemben. Nagy műveltsége és sokoldalú érdeklődése könnyed, 60