A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1985-1986, 1. kötet
Dr. Polinszky Károly rektor tanévnyitó beszéde
Jó ideje értjük és tudjuk, hogy az eredmények akkor tartósak, ha nem félünk a gond-megosztó vitáktól, s a megtett út egy állomásán már a holnap teendőire esik tekintetünk. E jeles dátumokat álhatotta a népünkért, hazánkért, a világért érzett felelősség. Ezek számunkra nem kevés tanulsággal szolgálnak. Ugyanis ebben a szellemben kell nekünk is dolgozni, oktatni, kutatni, s a diákoknak tanulni. Akkor tudunk megfelelni a kor kihívásának, akkor tudjuk szolgálni népünket, ha még többet, még jobbat akarunk tenni ezért az országért. Örömmel tölthet el bennünket, hogy Egyetemünk több oktatóját ebben az évben is magas kitüntetésben részesítették. Ebben azt látjuk, hogy kormányzatunk az oktató-nevelő, a tudományos munkát így is méltó rangra kívánja emelni, s lehetőségei szerint elismerni. Tudományt művelő tevékenységünk el ián éré se az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 145. közgyűlésén Egyetemünk több oktatóját választotta tagjai sorába. E testületben is megfogalmazódott, hogy társadalmunk boldogulásának kulcskérdése ma a gazdaság intenzív módon történő fejlesztése, s a műszaki fejlesztés fő iránya nálunk is a gazdaságos anyag- és energiafelhasználást elősegítő technológiák, az elektronizálás és a biotechnológia fejlesztése. Ezzel szorosan összefügg az oktatás, a képzés fejlesztése. Az oktatás ügye mindenkor sok vitát váltott ki, érvek, ellenérvek hangzottak el. Az összegzések azt mutatják, hogy mindez jó ügyet szolgált. A fentiek szellemében fogalmaztuk meg egyetemi teendőinket Az 1983 decemberében lezajlott viták tanulságait 1984 júniusában összegeztük, ebben az évben megfogalmaztuk Egyetemünk távlati fejlesztési tervét, amely sok műhelyvita után nyáron Egyetemünk oktatóinak, hallgatóinak, dolgozóinak kezébe került. A különböző kari vélemények után e Tanév elején foglal állást a távleti fejlesztés tennivalóiról az Egyetemi Tanács. Milyen fő kérdésekkel kívánunk foglalkozni? Hazánk társadalmi, gazdasági fejlődésének biztosítása érdekében gazdaságunknak az eddigitől minőségileg eltérő, intenzív növekedési pályára kell lépni, s ehhez a mérnökképzésben is szükségesek a korszerűsítési teendők. A gazdasági feltételek kényszerítő ereje folytán a jelenleginél lényegesen nagyobb lesz a műszaki értelmiség társadalmi presztízse, erkölcsi és anyagi elismerése, s reméljük, vonzóbb lesz a műszaki pálya. Egyetemünknek a műszaki tudományok területén még inkább alapvető kutató4
