A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1984-1985, 1. kötet
Dr. Polinszky Károly rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
juktól, hazájuktól, hogy elsajátítsák — amennyire lehetséges — a magyar nyelvet. Az otthontól való hosszú távoliét, a magyar nyelvben való jártasság hiánya, a szakmai kifejezések nem ismerése megneheziti tanulásukat. Önöknek tudniuk kell, hogy oktatóink az órákon túl is mindig szívesen állnak a külföldi hallgatók rendelkezésére. Magyar évfolyamtársaiktól azt kérjük és azt várjuk, hogy az első tanítási naptól kezdve támogasságk Önöket mindenben. Segítsék át Önöket a kezdet nehézségein. Mindezt meg kell tenniük annak érdekében, hogy a szocialista Magyarországon a külföldi hallgatók otthon érezhessék magukat. Önöknek viszont nagyon fontos feladatuk a szívós, kitartó szorgalmas tanulás, mert a mérnöki hivatásra való sikeres felkészülésük mellett, egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük arról, hogy hazájuknak nagy szüksége van jól képzett mérnökökre. Tisztelt Egyetemi Tanács! Kedves Vendégeink! Sokszor megfogalmaztuk, s megfogalmazzuk, hogy az értelmiség előtt álló feladatok, hazánk, népünk boldogulását megvalósító teendők, amelyben nagyon fontos helye és szerepe van a műszaki értelmiségnek. Természetesen nem elég a fentieket csupán megfogalmazni, mert nekünk egyetemi oktatóknak az a feladatunk, hogy úgy oktassunk, tanítsunk és neveljünk, hogy az itt végzett mérnökök választ tudjanak adni a kor kérdéseire, s értsék és tudják a holnap szavát is.. Korszerűség, a holnap felé tekintés mindig része volt egyetemünknek. Elődeink legjobbjai keresték annak lehetőségét, hogy a kor követelményeinek eleget tudjanak tenni. Nem volt ez könnyű feladat. König Gyula 1891-ben azt mondta: ”Ne szolgáljanak a hallgatóknak sablonszerű deffiniciókkal”, vagy 1892-es rektori beszédében arról szólt: ’’Magyarország nem lehet elég gazdag arra, hogy technikai főiskolája most is még mindig egy évtizeddel a szükséglet mögött sántikáljon.” Kvassay Jenő a Műegyetem c. munkájában a tanári kar értékelésénél kitért az oktatómunkára: ”A főtanintézetben /műegyetemen/ minden tanár hord egy követ a felépítendő házhoz, de nem helyezik el egymás után rendesen, a főintézeti tanárok méltóságukon alulinak tartanák a közös programot megáll api tani, hiszen ez sértené a szabad tanítás és tanulás elvét. Ha csak abban nem áll a szabad-tanitás, hogy minden juhász más irányba tereli a nyáját, akkor töröljék el a veszélyes szabadságot.” /Eddig az idézet./ Ma más körülmények között kell keresni és megtalálni helyünket és megfogalmazni teendőinket. 5
