A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1984-1985, 1. kötet
Dr. Polinszky Károly rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
Mint ismeretes kollégáim, kedves vendégeink, hallgatóink előtt, hogy az elmúlt tanévben vitattuk meg a műszaki felsőoktatás koncepcióját az egész magyar felsőoktatás kérdéseivel együtt. Ritkán tapasztalt érdeklődés kisérte a különböző karok, tanszékek vitáit. Régen várt kérdésekre kaptunk választ. Habár azt is el kell mondani — mert ez a viták természetéből, őszinteségéből adódott -, hogy sok kérdés nem kapott megnyugtató választ, illetve a koncepció-tervezet továbbgondolást igényel, hiszen nem egy-két évre, hanem évtizedekre, túl az ezredfordulóra fogalmazódtak meg a feladatok. Hiányoltuk a tervezetből a műszaki értelmiség jelenlegi és jövőbeni társadalmi helyzetére és megbecsültségére vonatkozó értékelést és előterjesztést, mely a műszaki felső- oktatás számos alapkérdését közelről érinti. Sokan megfogalmazták az oktatás szervezésének, tervezésének gondjait vagy a szakosítás mértékét, illetve az esti-levelező oktatás megváltozott funkcióját és az ebből adódó teendőinket. A viták eredményességét tükrözi a Művelődési Minisztérium által kiadott anyag: A műszaki felsőoktatás irányelveiről. Az eredmények mellett jogosan fogalmazzák meg az irányelvek: ”A nevelés hatékonysága is sok kívánnivalót hagy maga mögött. Erre utal az a tény, hogy a fiatal mérnökök egy része nehezen igazodik el korunk bonyolult társadalmi, politikai viszonyaiban . . . Ahhoz, hogy gazdaságunk s vele életszínvonalunk a fejlett ipari országokéhoz felzárkózhasson és elmaradásunk ne növekedjék, magas műszaki színvonalat, bonyolult technikát, kvalifikált munkát megtestesítő termékeket kell kifejlesztenünk, gazdaságosan gyártanunk, és eredménnyel értékesítenünk mind a hazai, mind a külpiacon. Ehhez széleskörű innováció szükséges, amelyben a mérnökök munkája, felkészültsége döntő szerepet tölt be. Ebből következően műszaki felsőoktatásunkra a jövőben ezen a téren is igen fontos feladatok hárulnak.” /Eddig az idézet./ Úgy vélem, a fentiekből nem kevés az, amit műit az ország legnagyobb műszaki felső- oktatási intézményének kell megoldania. Több alkalommal foglalkoztunk az elmúlt tanévben az oktatás korszerűsítésének, a kutatómunkának a továbbképzésnek különböző kérdéseivel. Tanterveink és tananyagaink jelentős mértékben módosultak, s változóban vannak az oktatási módszerek is. Minden állásfoglalásunk lényege az volt: javítani a munka minőségén, s ennek kell a jövőben is megteremteni minden lehetséges feltételét. Legutóbb 1984. június 18-i ülésén foglalt állást a fentiek szellemében az Egyetemi Tanács az oktatás-fejlesztés aktuális kérdéseiről. Ennek sorából kiemelkedőnek tartom a Mérnöki Továbbképző Intézet szervezésében 6
