A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1974-1975
Dr. Perényi Imre rektor beszéde felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakon
Míg a felszabadulás előtt százalékban alig kifejezhető volt a fizikai dolgozók gyermekeinek száma az egyetemeken, addig a reform után a legtöbb területen a munkás- -paraszt származású hallgatók aránya az egész hallgatóságnak több mint felét tette ki. Az előképzettségbeli hiányok pótlására átmenetileg szakérettségis tanfolyamokat, s különböző előkészítőket tartottunk. Ugyancsak a felszabadulás tette lehetővé a nők bevonását is a mérnökképzésbe. Az 1938/39-es tanév 2. félévében a 986 műegyetemi hallgatók közül 6 nő hallgató volt. Az 1974/75. tanévben 1.509 nő hallgatónk tanul, az összlétszám 19,4 %-a. Érdemes ezt az adatot összehasonlítani néhány tőkés országéval. A szomszédos Ausztriában a mérnökhallgatók között a nők aránya 3,4 %, Belgiumban 5,3 %, a Német Szövetségi Köztársaságban 1,3 % és Olaszországban 0,6 %. Egyetemünkön az 1953/54-es tanévben 33 szakon folyt képzés. A szakosítás túlzott mértékének megállapítására erős befolyást gyakoroltak az ipar akkori igényei. Olyan részletekre való specializálást kívántak a kikerülő mérnököktől, amely nem lehet a hazai műszaki egyetemi képzés feladata. Ezért, a későbbi reformok során Egyetemünkön a szakok számát 20-ra csökkentettük. A 60-as évek elejének legnagyobb eredménye az ú.n. tartós tantervek kidolgozása volt. A kidolgozott tantervekben érvényesült először a hosszú időtartamú (a legtöbb szakon 6 féléves) alapképzés, a reálisan figyelembe vehető szakképzés, míg az utolsó két félévben a szakon belüli ágazódás megvalósítása. Az ágazódás a specializáció irányában hafott, mégsem jelentett szűk profilú képzést, mivel a' hallgatók szakjuk bármely ágazatában alkalmazhatók voltak. Sikerült a heti 36 órás tanterveket megvalósítani. E tartós tantervekben az elmélet-gyakorlat aránya hozzávetőlegesen 50-50 %-ban alakult ki. Nagyobb teret adtunk az üzemlátogatásoknak és bevezettük a termelési gyakorlatokat. Az új tantervek megvitatása nem maradt egyetemi belügy, hanem a szakemberek ezreinek véleményét is feldolgozva, jelentős társadalmi megmozdulássá alakult. Az eddiginél is nagyobb mértékben jelentek meg az új egyetemi tankönyvek, jegyzetek, példatárak. Ezek az oktatási tananyagot tartalmazó kiadványok, korszerűségüknél fogva népszerűek lettek az iparban dolgozó mérnököknél is. A párt oktatáspolitikai határozatának megfelelően 1971-től megkezdődött az oktatási célkitűzések felülvizsgálata. Ennek eredményeképpen néhány karon a szakosítás rendje is megváltozott. Munkánkat az a felismerés vezette, hogy a mérnökképzés esetében nyújtott tudásnak „nyitottnak” kell lennie: tehát a leendő mérnök ne csak a pillanatnyilag birtokunkban lévő tudásmennyiséget szerezhesse meg Egyetemünkön, hanem sokkal inkább azt a képességet, hogy felismerje, elsajátítsa és alkalmazza a kialakuló (vagy esetenként megváltozó) új elméleteket, eszközöket, módszereket. Ez elsősorban azt követelte meg, hogy az önálló gondolkodás képességét fejlesszük ki a hallgatóinkban, hogy alakítsuk ki és szilárdítsuk meg a hallgatóink hivatástudatát, amely mindenkor szilárd elvi alapokon, a marxi-lenini világnézeten nyugszik. Egyetemünk oktató-nevelő munkájában egyik központi kérdés az ideológiai tárgyak oktatása. Ezen a téren is jelentősen fejlődtünk: az első évek tömeges képzési formáinak 26
