A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1972-1973
Nyugalomba vonultak
Kitüntetései: 1956. „Az Oktatás Kiváló Dolgozója”, 1960. ,,Munka Érdemérem”; 1961. „Szocialista Munkáért Érdemérem”; 1965. „GTE Pattantyus-Á. Géza Arany Emlékérem”. Dr. Rudnai Guidó egyetemi tanár Budapesten 1902-ben született. Elemi- és középiskoláit Budapesten végezte. Egyetemi tanulmányait a Berlini (Charlottenburgi) Műszaki Egyetemen 1927-ben fejezte be, ahol elektromémöki és repülőmérnöki oklevelet szerzett. Ezután különböző német és holland repülőgépgyárakban dolgozott. A felszabadulás után Kecskemét város műszaki tanácsosa lett. 1947-től 1949-ig a Nehézipari Központ osztályvezetője volt, később a Néphadseregben teljesített szolgálatot. 1951-től a Hadmérnöki Kar Gyártástechnológiai Tanszékének vezetője, mint docens, majd 1954-től mint egyetemi tanár. 1953-tól 1954-ig a Hadmérnöki Kar dékánhelyettese volt. Tanszékén a repülőgépek gyártásának és javításának oktatását, valamint laboratóriumi, tantermi és üzemi gyakorlatait szervezte meg. Ezzel egyidejűleg a Kar többi fakultásán is oktatta a technológiai jellegű tantárgyakat (metallográfia, gépgyártástechnológia, a forgácsolás elmélete, készülékezés, szerszámozás, hőkezelés, korrózió- védelem, stb.) 1953-ban jelent meg „Repülőgépek gyártástechnológiája és javítása” c. egyetemi tankönyve és számos egyetemi jegyzete. 1957-ben, a Hadmérnöki Kar megszüntetése után, a Repülőgépek Tanszék Szerkezeti- és Gyártási Csoportjának vezetésével bízták meg. 1959-től a Járműgépész-szakon a Könnyűszerkezetek szilárdságtana és technológiája c. tárgyat adta elő. E témakörben több jegyzete is megjelent. 1962-től 1969-ig a Vasúti Géptan Tanszéket vezette. Ezen idő alatt az előző tárgyak előadásait is megtartotta. 1969-óta a Közlekedésmérnöki Kar Mechanika Tanszékén működik. Tudományos munkásságának kiemelkedő eredménye a Könnyűszerkezetek szilárdságtanának — mint önálló tudományterületnek — hazai megalapozása és elterjesztése terén kifejtett sok éves tevékenysége. 1958-ban a Periodica Polytechnicában megjelent „Theorie des Leichtbaues” c. cikke a téma hazai tudományos művelésének első jelentős lépése volt. Munkájának eredménye azon is lemérhető, hogy számos tanítványa egyetemi katedrához jutott, vagy az iparban tölt be vezető munkakört. Tevékenységével jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a magyar szakemberek nemzetközi szakmai körökben is komoly tekintélyt szerezhettek. A műszaki tudományok kandidátusa fokozatát 1959-ben kapta meg. Kitüntetése: Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata, Kiváló Szolgálatért Érdemérem, Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, a Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata, Pattantyús Á. Géza Emlékérem. Nyugállományba vonulása nem jelenti a visszavonulást a tudományos és oktatómunkától. Továbbra is tanít, műszaki tanácsadó és az ő szerkesztésében került kiadásra a „Könnyűszerkezetek a gépiparban” c. tankönyv is. 37
