A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1972-1973
Nyugalomba vonultak
1962-től 1973 január 31-ig — nyugdíjazásáig — az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Geodézia, illetve Felsőgeodézia Tanszékének oktatója. 1963-tól egyetemi docens. A földmérőmérnök hallgatóknak adta elő a Geodézia a Kiegyenlítő számítások, illetve az Országos felmérés c. tantárgyakat. Tagja volt a földmérőmérnöki szak Állami Vizsgabizottságának. Egyetemi oktatói kinevezését megelőzően 1952-1962 között a fenti tárgyak oktatásában mint óraadó, illetve meghívott előadó működött. 1947-ben kitűnő eredménnyel szerzi meg a műszaki doktori címet, 1959-ben pedig a műszaki tudományok kandidátusi fokozatát. A felsőrendű háromszögelés és a kiegyenlítő számítások tárgyköréből számos előadást tartott és kb. 40 tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi folyóiratokban. A MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának tagja. A magyar alapmunkálataiban nagy szorgalommal végzett kimagasló munkája elismeréseképpen 1956-ban megkapta a Térképészet Kiváló Dolgozója kitüntetést. Gyakorlati és tudományos kutatási munkáját a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület 1972-ben a Lázár-deák Emlékéremmel jutalmazta. 1973-ban a Munka Érdemrend bron fokozatát kapta. Kaszás Ferenc a Nyelvi Intézet Villamosmérnökkarí Idegennyelvi Csoportjának nyelvtanára 1907 október 4-én született szegény paraszti családból. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. A Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán 1937-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1937 őszén az állam a kunszent- miklósi Baksi Sándor Gimnáziumba rendelte szolgálattételre, ahol 1944 őszéig működött. Ekkor behívták katonának. 1945 április 1-én Ásványrárón orosz fogságbaesett, ahonnan 1948 júniusában tért haza. Utána az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba kapott tanári beosztást. 1951-1954 között a BMÉ Orosz Lektorátusán működött lektorként. 1954. augusztus 1-től a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolánál teljesített szolgálatot annak 1958-ban történt feloszlatásáig. Utána 1963-ig a Budapesti Eötvös József Gimnáziumban tanított. 1963. november 16-án újból a BME-re került, ahol a Villamosmérnöki Karon oktatott 1972 december 31-én történt nyugdíjazásáig. A lelkiismeretes, következetes, önmagát állandóan továbbképző tanár típusa, aki állandó szorgalmas munkát követelt meg hallgatóitól is. Ez volt eredményes munkájának titka. Dr. Keszler Gyula egyetemi docens, a műszaki tudományok kandidátusa Tapolcán született 1908-ban. Keszthelyen a Premontrei Gimnáziumban érettségizett. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1930-ban szerzett gépészmérnöki, 1931-ben közgazdasági mérnöki oklevelet. 1941-ben közgazdasági doktori szigorlatot tett. Két és fél évet a csepeli Weiss Mannfréd gyárban és 22 évet a Magyar Államvasútaknál töltött, a Budapesti Járműjavítóban beosztott mérnöki és osztályvezetői, majd a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban csoportvezetői beosztásban dolgozott. 1953-ban került a Közlekedési Műszaki Egyetemre, megbízást kápott a Vasúti Géptan I. Tanszék megszervezésére, az anyagismeret és technológia oktatásának beindítására. 33
