A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Gépészmérnöki Kar története
kiállta a versenyt a külföld legkiválóbb technikai főiskoláival és megszüntette a műszaki pályára készülők külföldi főiskolákra való vándorlását. A hallgatók száma is jelentősen növekedett. Már a századforduló előtt a Gépész- mérnöki Szakosztály — a hallgatók létszámát tekintve — a legnagyobb karrá lett. A Gépészmérnöki Kar fejlődése egy évtized után újabb tanszékek alapításával és tanárok kinevezésével erőteljesen megindult. Csupán néhányat említve: 1883-ban kinevezték Asbóth Emilt a gépszerkezettan, K. Jónás Ödönt a leírógéptan tanárává. Új tanszéket szerveztek a mezőgazdasági géptan oktatására 1889-ben Lázár Pál vezetésével. Ugyanakkor a Technológiai Tanszék vezetését Rejtő Sándor vette át, aki Egyetemünkön elsőként szerzett gépészmérnöki oklevelet 1877. november 12-én. Az elhunyt Stoczek József utóda a Technikai Fizika Tanszéken Dr. Wittmann Ferenc lett 1892-ben. Az újonnan szervezett Elektrotechnikai Tanszéket Zipernowsky Károllyal, a Ganz Villamossági Gyár igazgatójával töltötték be 1893-ban. Újabb Gépszerkezettani Tanszéket állítottak fel 1899-ben, melynek vezetőjéül Bánki Donátot nevezték ki. Az első évtizedben kialakult a Műegyetemnek a kor igényeinek megfelelő szervezete és a tantervek is jelentős fejlődésen mentek át. Nagyobb mértékű tantervi változásokat hozott az 1898-ban módosított szervezeti szabályzat. Ekkor vezették be a mechanikának külön tantárgyként való előadását. Megszüntették a gépszerkezettani tantárgyat és a műszaki haladásnak megfelelően felosztották gépelemekre, kalorikus gépekre, hidrogépekre, dinamógépekre és emelőgépekre. A szigorlati rendet is ennek megfelelően szabályozták. A kiképzési időt az új szervezeti szabályzat 4 évben állapította meg. A módosított szervezeti szabályzat tárgyalásakor már több oldalról felvetették a szakirányú oktatás bevezetésének gondolatát. Az Egyetemi Tanács úgy látta, hogy ez megbontaná a kiképzés egységességét, anélkül, hogy a különleges szakokra alkalmas mérnököket nevelne. Már az akkori tapasztalatok igazolták, hogy a Műegyetemről kikerülő mérnökök gyorsan kiváló szakmérnökökké váltak, mert tanulmányaik során megkapták az ehhez szükséges elméleti alapokat. A Műegyetem Tanácsa nagy előrelátással útját vágta annak a túlzásba vitt specializálódásnak, ami később a németországi technikai főiskolák továbbfejlődését megakasztotta. Ma, amikor annak útjait keressük, hogy miként kell a gyorsan fejlődő technika időszakában a mérnököket kiképezni, csak tisztelettel tekinthetünk elődeink bölcsességére. Az Egyetem új otthona néhány év alatt szűknek bizonyult. Hamarosan a környező bérházakban kellett rajztermeket bérelni a helyhiány enyhítésére. Csak új egyetem felépítése oldhatta meg ezeket a problémákat. Wartha Vincze és Czigler Győző Egyetemünk tanárainak javaslatára jelölték ki Egyetemünk mai helyét. Felépítésére a közoktatásügyi miniszter már 1897-ben törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé. Az építkezésekre azonban csak jóval később, 1902-ben került sor. Az 1909 10. tanévet már az új hajlékban kezdte meg Egyetemünk. Az új hajlékba való költözés után új szervezeti szabályzat készült. Ennek célja a technikai tudományok haladásával való lépéstartás volt. Az új szabályzat a szigorlatok számát az eddigi kettőről háromra emelte. A harmadik szigorlatot csak a tanulmányok befejezése után lehetett tenni, ami a tanulmányi idő burkolt meghosszabbítását jelentette. Karunkon az első két szigorlat tárgyai a matematika és mechanika, illetve a technikai, fizika, a fémek 30
