A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Gépészmérnöki Kar története
és fák technológiája volt. A harmadik szigorlatot a hidrogépekből, kalorikus gépekből és elektrogépekből kellett letenni. Az új tantervvel vette kezdetét Karunkon a villamos szakirányú oktatás. Az új épületek a helyhiányt megszüntették, azonban a felszerelésben, sőt az oktató személyzetben még hiányok mutatkoztak. Mindennek ellenére az oktatás színvonala nemzetközi rangot és elismerést vívott ki, Egyetemünk diplomáit mindenütt elismerték. Az oktatás gyakorlatibbá tételét több oldalról sürgették. Ennek elmaradása nem az Egyetemen, hanem az eszközök hiányán múlott, melyet sem a kormányzat, sem az ipar nem biztosított. így vált — a szükségből erényt kovácsolva — oktatásunk legfőbb erősségévé a magas színvonalú elméleti alapképzés, amely még a későbbi időkben, a két háború közti időszak mostoha viszonyai között is megóvta mérnökképzésünket a szín- vonalsüllyedéstől. Az első világháború nehéz viszonyai közepette Egyetemünk alig fejlődött. A hallgatók nagy része katonai szolgálatra vonult be és a hadbavonultak nagyobb mérvű szabadságolása tanulmányaik folytatása céljából csak az 1917/18. tanév folyamán történt meg. Karunk tanárai e nehéz években számos tankönyvet és jegyzetet írtak, hogy a háborúból visszatérő hallgatóság könnyebben tudja tanulmányait befejezni. E téren példát mutatott Karunk tanára Bánki Donát, aki kézírással írta meg jegyzeteit, melyeket ma is kegyelettel őrzünk. Az Osztrák-Magyar Monarchiának 1918. őszén bekövetkezett összeomlása után a harcterekről hazatérő ifjúság elözönlötte a Műegyetemet. A Tanácsköztársaság létrejötte után Műegyetemünk ügye 1848 óla először került a kormányzat érdeklődésének előterébe. A Közoktatásügyi Népbiztosság a műegyetemi oktatás nagyszabású reformját készítette elő. A gépészmérnökképzés reformjának kidolgozását Karunk két kiválósága, Hermann Miksa professzor és a később világhírű tudóssá vált, 1963-ban diszdoktorrá avatott Kármán Tódor irányította, aki kezdetben Bánki tanársegéde volt. A Tanácsköztársaság bukása utáni évek a tanszemélyzet és a dotáció csökkentése jegyében teltek el. Az ellenforradalmi korszak elmaradott oktatáspolitikája, a diplomások létbizonytalansága, munkanélkülisége súlyosan hatott vissza Karunk életére is. A gépészmérnökképzés tantervei az 1920-as években alig változtak. Annak ellenére, hogy a magyar mérnökök úttörő eredményeket értek el az elektrotechnika területén és az elektrotechnikai ipar is szépen fejlődött, a villamosmérnökképzés fejlesztésére sem volt lehetőség. Karunk reformtervvel igyekezett erre megoldást találni. Előterjesztésére az Egyetemi Tanács 1929-ben a gépészmérnökképzés keretén belül három tagozatot szervezett úm.: AJ Általános gépszerkesztési és gépgyártási, B) Elektrotechnikai, és CJ Mező- gazdasági tagozatot. Az új intézkedés a tanulmányi időnek 9 félévre való felemelésével járt. Az első két év tanulmányi rendje a három tagozaton azonos volt. Ugyanebben az évben megszervezték a második Villamoságtan Tanszéket, melynek tanárává Verebély Lászlót nevezték ki. A gazdasági válsággal küzködő magyar ipar ennél erősebb szakosítást nem is kívánt. Ez a tanterv jelentéktelen módosításoktól eltekintve a második világháború végéig volt érvényben. Egyetemünket alapjaiban érintő takarékossági intézkedése volt a kormányzatnak az 1934. évi X. te. megalkotása, mely egyetlen intézménybe vonta össze a műszaki, közgazdasági, mezőgazdasági és állatorvosi tudományok 31
